Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Kennedy; Michael L.: Jakobinus klubok alapítása és a klubhálózat létrehozása 1789-91 között 445/II
FOLYÖIRATSZEMLE 445 Az iparfejlődés és a külkereskedelem kölcsönhatását felismerve, s a fizetési egyensúly helyreállítása reményében szorgalmazta az európai cserekapcsolatok bővítését, mindenekelőtt Nagy-Britanniával. Törekvései 1786-ban kereskedelmi szerződés megkötéséhez vezettek. A megállapodás kedvezőbb feltételeket biztosított ugyan a francia agrártermékek számára a szigetország piacán, másrészt viszont kiszolgáltatta a francia ipart az angol konkurrenciának, s így végső soron a feszültség csökkentése helyett éppen annak növekedéséhez járult hozzá. A helyzetet az 1780-as évek második felében fokozódó mezőgazdasági válság is súlyosbította. Kezdeményezéseinek sikertelensége Calonne-t határozottabb lépésekre sarkallta. A pénzügyek megjavításáról készített tervezetében (1786), amely sokat megőrzött a neckeri reformtervek hatásából, az adózás rendszerének megváltoztatását, a közbülső vámok eltörlését, a gabonakereskedelem szabadságának biztosítását jelöli meg legsürgősebb tennivalókként. Az 1787. február 22-én megnyílt Előkelők Gyűlésén előterjesztett koncepciójának sarkalatos eleme pedig az első két rend megadóztatása volt. Az említett lépések arról tanúskodnak, hogy Calonne felismerte: a fennálló rend megvédése csak bizonyos engedmények árán, a feudális uralkodó osztályok kiváltságainak részleges lebontásával érhető el. Javaslata azonban egyelőre túl radikálisnak bizonyult. A felháborodott nemesek ugyanis megbuktatták, majd az állami pénzek hűtlen kezelése címén vádat emeltek ellene. A hivatalos eljárás elől Calonne Londonba menekült, s itt értesült a forradalom kitöréséről. Már július 31-én részt vett Namurban a francia emigránsok első megbeszélésén, decemberben pedig William Pitt, angol miniszterelnöknél kért kihallgatást, hogy az ellenforradalom anyagi támogatásáért közbenjárhasson. 1790. április 6-án levélben fordult XVI. Lajoshoz, s tőle az ellenforradalmárok nyílt támogatását, polgárháború kirobbantását követelte. Munkálkodását folytatva, 1790. június 15-én tervezetet juttatott el az emigrációban élő Artois grófjához, melyben az ellenforradalmi folyamat kibontakozásának hatékonyabb elősegítését siettetve, az európai udvarok megnyerésének, a francia néptömegek fokozottabb befolyásolásának és konkrét politikai program kidolgozásának szükségességét hangsúlyozta. A forradalommal szembeni elvi álláspontját 1790-ben megjelent, „De l'état de la France" c. könyvében összegzi. A munka nem egyszerűen az abszolutizmus visszaállítását jelöli meg elérendő célként, hanem a monarchikus rendszer „angol stílusú" megváltoztatását, amelyben a „szélsőséges" törekvésekkel szemben a születési előjogok sérthetetlensége, az egyház és a nemesség politikai vezető szerepének megőrzése, s az uralkodó szentesítést joga jelentenék a legbiztosabb garanciát. Nem sokkal Calonne műve után adták ki a vele szoros kapcsolatban álló Burke „Reflections of the Revolution France" c. könyvét, s a két írás a későbbiekben együtt szolgált a konzervatív érvelés alapjául. 1790 októberében Calonne Turinba tette át székhelyét, és bekapcsolódott az emigráció közvetlen vezetésébe. Schlechte tanulmánya a francia ellenforradalom egyik legkorábbi exponensének útját követi. Olyan tipikus reformpályát rajzol meg, amely a szélsőséges konzervatívok ellenállásán megtörve, majd a forradalmi továbblépésben La Fayette példájának követésétől visszahőkölve egyenesen vezetett a Franciaország ellen irányuló aktív ellenforradalmi szervezkedéshez. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1978/12 1084-99.) E. G. MICHAEL L. KENNEDY: JAKOBINUS KLUBOK ALAPÍTÁSA ÉS A KLUBHÁLÓZAT LÉTREHOZÁSA 1789-91. KÖZÖTT 1789. április 30-án néhány bretagne-i képviselő nemhivatalos tanácskozásra gyűlt össze Versailles-ban. Júniusra a gyűlések rendszeressé váltak, s a „klub" állandó látogatói között találjuk Mirabeau, Robespierre, Barnave, Petion, Adrien Duport, Siéyès nevét. A Nemzetgyűlés Párizsba költözése után 15-20 tag megalapította a „Société de la Révolution" nevű szervezetet, mely a rohamosan növekvő taglétszám miatt rövidesen a St.-Honoré úti Szent Jakabról elnevezett domini-13 Századok 1981/2
