Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Kennedy; Michael L.: Jakobinus klubok alapítása és a klubhálózat létrehozása 1789-91 között 445/II
446 I OLYÓIRATSZEMLE kánus kolostorba tette át székhelyét. 1790. január végén a „Forradalom Híveinek" klubja az „Alkotmány Barátai" (Société des amis de la Constitution) nevet vette fel, noha ekkor már sokan a royalista újságírók által adományozott néven jakobinusként emlegetették. A Barnave által kidolgozott alapszabály rögzítette, hogy a klub felveszi a kapcsolatot az összes olyan szervezettel, mely hasonló céllal alakul. Az újonnan létrejövő klubok a párizsi központot anya-szervezetnek ismerték el. Az új mozgalomnak a meglévő egyletek, körök és szabadkőműves páholyok sok helyütt adtak szervezkedési keretet. Bár az új kutatások fényében a szabadkőművesség hatása jóval kisebb, mint azt 50 éve még feltételezték, a jakobinus klubhálózat sok tekintetben hasonlított a szabadkőműves páholyrendszerre. Desmoulins szavai szerint a párizsi központi jakobinus klub a nagypáholy szerepét töltötte be. A szabadkőművesség mellett még két másik szervezet befolyása figyelhető meg a jakobinus klubhálózat létrejöttében. A mesmeristák Sociétés d'harmonie testületéből sokan csatlakoztak később a jakobinus mozgalomhoz, s a párizsi mesmeristák alelnöke, Adrien Duport, egyik alapítója lett a Société de la Révolutionnak is. A jakobinus klubok egyik előzményének tekinthetjük az emberbaráti társulatokat (Sociétés philanthropiques) melyek, bár az anya-egyesület csak 1788-ban alapították, 1789-re behálózták az országot. A jakobinus klubhálózat nemcsak abban hasonlított rájuk, hogy a tagok emberbaráti tevékenységet is végeztek, hanem elsősorban abban, hogy szinte lemásolták szervezeti felépítésüket. Mindkét esetben az anya-egyesület mint központ levelezett a helyi „fiók"-kirendeltségekkel. A lyoni 30 szekcióval működő filantróp egyesület felépítése tejesen megegyezett a később ugyanott létrehozott Société populaire des amis de la Constitution-nal. A legismertebb és leggyakoribb egyesületi forma a 18. századi Franciországban az irodalmi szalon vagy az olvasókör, műiden nagyobb helységben működött. A fentebb említetteken kívül ezek az olvasókörök tekinthetők legközvetlenebbül a jakobinus klubok előfutárainak. A szerző több olvasókörről megállapította, hogy közvetlenül jakobinus klubbá alakultak át. A forradalom előtt alapított olvasókörök többnyire irodalmi és tudományos érdeklődésűek voltak, a forradalom idején létrejövőek már elsődlegesen politikai irányultságúak. Az emberek megrészegülve az újonnan kivívott szabadságtól politikai lapokat járattak, és megvitatták az eseményeket. Az olvasókörök túlnőttek feladatukon: az egyszerű polgárok tömegeinek adták meg a lehetőséget a forradalomban való közvetlen részvételre. Érdeklődésük kitágulását jól illusztrálja a gyakran használt új név, a Société patriotique et littéraire is. A Bastille bevétele után gombamódra szaporodó egyesületek általában még nem vették fel a kapcsolatot a többiekkel, elszigetelten működtek. Egyre jobban erősödött viszont az a tendencia, hogy a meglévő egyesületek a párizsi jakobinus klub megalakulásának hírére maguk is felvették az „Alkotmány Barátai" nevet, s az újonnan alakulók a fővárosi mintára szerveződtek. 1790 januárjától a klubok rendszeresen leveleztek egymással a nemzetet, a forradalmat érintő fontosabb kérdésekről. Ekkor már az új klubok egyik első lépése a kapcsolatfelvétel a párizsi központtal vagy a környék klubjaival. Márciustól a párizsiak nyomtatványokat küldtek szét országszerte, melyben felszólították a hazafias érzelmű polgárokat az alkotmány megoltalmazására. Végül a klubok nagy száma miatt a filiálék számát városonként egyre kellett korlátozni. A filiálé-klub jogában állott a rendszeres hivatalos levelezés a párizsi központtal, tagjai pedig részt vehettek a jakobinus klub ülésein. 1790. február végén mintegy 20- 30 klubnál még nem volt több, de amint a párizsiak szétküldözték a szervezet nyomtatott alkotmányát, a klubhálózat kiépülése rohamléptekkel haladt előre. A szabad sajtó óriási hatással népszerűsítette a mozgalmat. A fővárosi lapokból értesülő vidékiek a Bar-le-Duc-i klub szavaival siettek a párizsi jakobinus klubot „apostoli missziójában" követni. Új klub alakítása sokféleképpen történhetett; a helyi hatóságok, tisztviselők, nemzetőrségi tisztek hazafiúi lelkesedése járt az élen. 1790. április 13-án a Nemzetgyűlés 249 képviselője a katolicizmus államvallási joga mellett szavazott. A „fanatikus" képviselők ellen indított hadjárat mozgósította a klubokat. Sokan a Nemzetgyűléshez, vagy a helyi hivatalos szervekhez fordultak, sürgetve a „fanatikusok" elleni intézkedéseket. A nagyobb vidéki városok szervezetének működése a környező vidékre is serkentően hatott, hozzájárult ahhoz, hogy kisebb helységekben is jakobinus klubok jöjjenek létre. 1790 augusztusában mintegy másfélszáz klub működött, ebből 91a párizsi központ filiáléjaként. A 30 legnagyobb francia városból csak négyben nem alakult klub, de az év folyamán még a
