Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Documente privind revolutia dela 1848 fri tările romăne. C. Transilvania. (Ism.: Trócsányi Zsolt) 428/II428-429
429 TÖRTÉNETI IRODALOM Károlyt illetően csak államtitkárságra való felkérésének dokumentumait. Változatlanul túlteng a kötetben Jósika Samu és Teleki József levelezése, amelynek értékelését a sorozat I. kötetéről megjelent ismertetésünkben adtuk. Az ókonzervatív P. Horváth ezredes levelei helyét most a 294. sz. irat („Egy valóságos igazságnak hódoló hölgy", ókonzervatív arisztokrata nő Kossuthhoz írt mocskolódó levele) foglalja el. Azon már meg se lepődünk, hogy a háromszéki mozgalmakról elsősorban P. Horváth Albert főkirálybíró jelentése tudósít a kötetben, Gál Dánielről csak egy jelentéktelenebb iromány szerepel. Egyetlen ponton van szembetűnő pozitív változás a II. kötetben az I.-vel szemben a liberalizmus magyar erőinek kérdéskomplexumában: kielégítő mértékben van dokumentálva Kó'váry László „Ellenó'r"-e megjelenésének kérdése. A városi polgárság magatartásáról beszámoló dokumentumokban viszont egy tekintetben erős elfogultság figyelhető meg: a szerkesztők gonddal szerepeltetnek minden olyan iratot, amelyben e (magyar és német) városok lakossága egy részének antiszemita hangulatáról vagy gesztusairól van szó (szögezzük le: atrocitásokra nem került sor). A tájékozatlan olvasó azt hihetné, hogy e városok 1848/49-es magatartása pusztán az antiszemitizmusban merül ki — s akkor vajmi értetlenül fogja fogadni a magyarországi és erdélyi zsidóság ismeretes erőteljes részvételének tényét a magyar szabadságharcban (zsidó honvédek, katonaorvosok stb.), amit aztán Haynau sietett is a rájuk kivetett szörnyű hadisarccal „nyugtázni". Most már az 1848. április 12-29-i időszak paraszti megmozdulásaira térve, a nagyarányú drágvidéki mozgalom alapokmányát, a bécsi kiáltványt hiába keressük a kötetben, pedig az a mozgalomról olyan jelentéktelen irományokat is közöl, mint postások rendelése a kiküldött kormányszéki biztosok mellé. A diákság mozgalmairól szólva, a csíksomlyói diákifjúság mozgalmairól alig ad valamit a kötet. Más arányokban s egészében véve másképp lehetett volna dokumentálni az uzoni eseményeket is. A kiadványsorozat I. kötetéről írt ismertetésünkben részletesen megvizsgáltuk: mit nem közöltek a kötet szerkesztői a kérdéskör egyik alapvető forrásanyagából, a Magyar Országos Levéltár Gubernium Transylvanicum: Praesidialia elnevezésű állagából. Ott csak utaltunk a Magyar Országos Levéltár Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek elnevezésű állagára mint a kérdés egy másik fontos forrására, amelyet a kiadvány szerkesztői (általunk nem ismert okból, hisz az állag léte és jellege egyáltalán nem ismeretlen számukra) egyáltalán nem használtak. Most néhány olyan irományra hívnánk fel a figyelmet, amelyeket ez az utóbbi állag tartalmaz - s amelyek kimaradtak a kötetből, mert annak szerkesztői változatlanul nem tartották szükségesnek az állag használatát. A Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek erdélyi magyar törvényhatóságok (megyék és vidékek) és székely székek bizonyos közgyűlési jegyzőkönyveit tartalmazzák. Ezek a közgyűlési jegyzőkönyvek az 1848. április 12-29-i időszakból talán nem is bírnak akkora érdekkel, mint az 1848. március közepe és április 11. közti hetekből, hisz az említett törvényhatóságok jó részében már április 11. előtt lezajlottak a forradalom ügye mellett állást foglaló közgyűlések - elsősorban a hangadó megyékben és székekben (Alsó-Fehér és Kolozs megye. Udvarhelyszék). Mindenesetre még az április 11 -ét követő napokra is jutott néhány ilyen közgyűlés. Röviden ismertetjük jegyzőkönyvük lényeges pontjait. Torda megye 1848. április 10-12-i közgyűlése állást foglal Erdélynek Magyarországgal való uniója mellett. Követeket választ az országgyűlésre. Közbátorsági választmányt küld ki (benne Kemény Farkassal, a szabadságharc számos csatájának majdani hősével). Küküllő megye 1848. április 17- 18-i közgyűlésén „Erdélynek Magyarországgal! egyesülésének a jövő május 29-n kinyitandó országgyűlésén életbeléptetése a rendek örömkiáltása között elhatároztatott". A megye állást foglal a közteherviselés, az állami jótállással való kártalanítással történő jobbágyfelszabadítás és a nemzetőrség felállítása mellett. Itt is választanak országgyűlési követeket. Az életrehívott megyei közbátorsági bizottmány névsorában az első név: Boér Antal. Van Küküllő megye állásfoglalásának egy különleges eleme. A Guberniumhoz intézett feliratában azt kéri: tájékoztassa az országgyűlést Erdély kincstári jövedelmeiről. „A nép tudtán kívül mi történt az ő jövedelmével? " -hangzik a forradalmi kérdés. Azt követelik: a Gubernium az országgyűlésig szüntesse meg az ország jövedelmeinek kivitelét Erdélyből. Még érdekesebb Hunyad megye 1848. április 12-14-i közgyűlése. Ismeretes, hogy a megye nemességének is nagy többsége román 1848-ban - s az is, hogy a megye főispáni székében Noptsa László ül, a román származású Noptsa Elek volt erdélyi udvari kancellár unokaöccse, aki majd (már leköszönt főispánként) mint román tűnik fel az 1848. májusi balázsfalvi gyűlésen, a jelenlévő fiatal román értelmiségiek nem kis megrökönyödésére. A gyűlést még Noptsa nyitja meg, de mindjárt be is jelenti leköszönését főispánságáról (március végén - április elején sorozatosan mondanak le Erdélyben
