Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
A ZRÍNYI-CSALÁD TENGERMELLÉKI BIRTOKAI 397 mincadot, azt válaszolta, hogy 1632-ben járt a tengerparton és Buccariban. Csodálkozva látta, hogy emberemlékezet óta ott egyáltalán semmi harmincadot nem szedtek, hacsak nem hajdan, amikor a magyar királyság még régi virágzásában állt, akkor Zenggben és Buccariban annyi harmincadot vettek, mint az ország bármely más részén. [Tudjuk, hogy a középkori privilégiumok alapján ez korábban sem volt így!] Rauch visszatérve jelentést írt mindenről, és javasolta, hogy ezekről a tengeri helyekről is szedjenek olyan harmincadot, mint amilyeneket Szlavóniában már ténylegesen szednek. Azonban ez ismételt sürgetésére sem következett be, sőt, a már 11 évvel korábban beadott kérésére sem emeltek harmincadhivatalt a Kanizsával szemben fekvő végváraknál és környékükön, a török áruk után sem szedtek harmincadot, ami temérdek kárt okoz. Az a javaslata, hogy a Szlavóniába behozott só és gabona (kukorica? ) után a Buccaritól két napi járásra fekvő novigradi és jaszkai harmincadokon szedjenek a buccari lakosoktól 2 dénárt minden lóteher után, ha pedig az itáliaiaknak és más külső embereknek az útja nem vezet ilyen harmincadhelyeken át, szükséges lenne, hogy Buccariban és Zenggben harmincadot szedjenek, valamint a kanizsai és a fehérvári véghelyeknél is. Az indigenáktól nem szednének, mert azok szabad kereskedését és áthaladását Buccari kikötőjében az 1635. évi soproni országgyűlés törvénycikkei is biztosították.60 Ahogy felnőttek a Zrínyi-árvák és kezükbe vették uradalmaik irányítását, úgy újultak meg az ellentétek: a 1649. évi osztozás során Péternek jutottak a tengerparti birtokok, és úgy látszik, hogy ő hallatlan energiával szervezhette e tengeri kereskedést. Valószínűleg ekkor, 1650 körül érte el a kikötő a legnagyobb forgalmat. Buccari, ahol a kereskedést „annyira vámmentesen gyakorolták," olyan erős versenyt támasztott Fiúménak, hogy ez utóbbi lehanyatlásától tartottak. Az uralkodó 1650. december 10-én elrendelte, hogy a buccari kikötő ártalmas látogatásának a kivizsgálására bizottságot állítsanak fel, s annak tagja legyen Adam Suppantschitsch fiumei fővámszedő is. Ez utóbbinak 1651. január 7-én kelt jelentését, amelyben a kikötő bevételét évi 120 ezer forintra becsüli, már idéztük.61 Ez utóbbi jelentésben a fiumei tisztviselő egyenesen azt igyekszik elérni, hogy a konkurrens kikötő „az osztrák ház tulajdonába" kerüljön, Fiume felvirágozzék, Buccarit visszaszorítsák; amit ott veszítene a kincstár, az megtérülne Fiume fokozódó bevételein. A kereskedelmi háború immár teljes erővel folyt az elkövetkező években. A részletek megrajzolásához ugyancsak további kutatások szükségesek. A Zrínyiek letörését követelő körök véleményével szemben figyelemre méltó gróf Auersperg károlyvárosi generálisnak 1654. január 3-án a krajnai rendekhez írt levele.6 2 Ebben kifejti véleményét arról a kamarai utasításról, amely szerint Mödlingben, Castelben, Tschernemblben, valamint a károlyvárosi Kulpa-hídnál a buccari só után fiumei bollétákat kell követelni, amely igazolná, hogy a sót a vám megfizetésével, Fiúméban 6 °OL Ε 554, Városi és kamarai iratok, FoL Lat. 1202. Demissum memoriale Danielis Rauch ad dominos inclytae Camerae Posoniensis. Sine dato. 61 Dezelni stanovi za Kranjsko, I., Fasc. 31, st. 64, snopic 11, 1650. december 10. és 1651. január 7. 62 Uo. snopic 9, dátum szerint. Az ellentétek tovább is élesek maradtak: a fiumei Oberaufschlagsamtot az előző bérlet lejártával 1663. októberében újabb 4 évre bérbe vették évi 4000 ft-ért, de azzal a feltétellel, hogy az előző tarifa továbbra is maradjon érvényben, valamint a buccari kikötő látogatását tejesen szüntessék meg. (Vicedomski urad 132, IV-2.)
