Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
398 ZIMÂNYI VERA vásárolták. Véleménye szerint a javerniki erdőn át vezető út ellenőrzése keresztülvihetetlen, mert az erdő igen nagy, és az összes átvezető út megfigyeléséhez igen sok emberre volna szükség. Azonkívül az erdő Zrínyi gróf fennhatósága alatt áll, aki viszont nem hagyná a korona szabadságait csorbítani. Ε tervből csak mindenféle baj és gyilkosság származna. Zrínyi gróf a sókereskedést saját birtokai területén akaqa tartani. Olyan aggasztóan nagy ellentétek származnának mindebből, hogy talán nagyobb kárt okoznának, mint amilyen hasznot hozna, ha ezeknél a helyeknél megkövetelnék a fiumei bolletákat. Véleménye szerint a tervezetnek nem lenne jó hatása. Ennek ellenére, úgy látjuk, elsősorban a krajnai rendek nyomására, a végletekig kiéleződött a helyzet Zrínyi Péterrel szemben. Persze ő is eleven parazsat gyűjtött saját fejére. Nemcsak sógornőjével, Miklós özvegyével került igen rossz viszonyba, ami erőszakos birtokszerzési törekvései mellett nem meglepő, hanem teljes elszigetelődésről panaszkodott 1669. augusztus 9-én Rottal Jánoshoz írt levelében.6 3 Egyéni sorsa hamarosan megpecsételődött, a birtokok, kikötők körüli gazdasági harcok azonban ezzel nem csitultak el, sőt, más szinten folytatódtak tovább. Éppen 1670-ben merült fel Hans Joachim Bechernek az osztrák-holland kapcsolatok elmélyítésére irányuló terve. Ennek a Franciaország és Hollandia között Colbert védővámpolitikája miatt éppen nagyon kiéleződött vámháború adta az aktualitását. Becher többszöri hollandiai utazásai és beható tárgyalásai után tervek születtek arra vonatkozólag, hogy holland hajókon Fiume és Trieszt kikötőjén keresztül jelentős mennyiségű árut exportáljanak és importáljanak. Azonban a bécsi Hofkammer és a kikötők ügyében elsősorban illetékes Grazi Kamara között lappangó ellentét állt fenn a megvalósítás mikéntjét illetően. Bécs előrelátóbb volt, és nem akarta Velencével a végsőkig kiélezni a helyzetet, nehogy azt a franciák kaijaiba hajtsa. Graz és a krajnai rendek ezzel szemben ugyanolyan féktelen gyűlölettel viseltettek Velence iránt, mint amilyent Zrínyi Péterrel szemben tanúsítottak.64 A Grazi Kamara kiéhezett mohósággal vetette magát a tervre, amelytől holland pénznek tartományukba áramlását és egy boldogabb, új kornak felvirradását remélték.6 5 „Milyen kedvező körülmény, hogy a nagy összeesküvés leleplezése után éppen most konfiskálta a császár a Zrínyi-kikötőket, Buccarit és Buccaricát!" - írták több előterjesztésben, illetve leiratban. Az embernek óhatatlanul az a benyomása támad, hogy e „kedvező körülménynek" a széles körű gazdasági tervekkel való egybeesése nem pusztán a véletlen műve volt. Miután a Zrínyi-kikötők császári kézbe kerültek, már nem lett volna értelme, hogy azokat megfojtsák, visszafejlesszék. A kérdés azonban még most sem volt ilyen egyszerű, ugyanis a Grazi Kamara változatlanul, teljes erővel Trieszt kiépüléséért küzdött, amíg a bécsi Hofkammer és a Magyar Kamara Buccari fejlesztését kívánta. Jellemző egyébként a "OLP 507, Nádasdy es. lt., 16. csomó Nr. 569, fol. 301-303. Benczédy László szíves közlése, amiért ezúton mondok ó'szinte köszönetet. 6 4 Becher terveire, Bécs és Graz ellentéteire lásd Heinrich Ritter von Srbik: Adriapolitik unter Kaiser Leopold I. Mitteilungen des österreichischen Instituts für Geschichtsforschung, XL (1929) Ergänzungsband, 615-617. 6 5Srbik idézett tanulmányában (620. ο.) három iratra utal: Kais. Reskript an die I. Ö. Kammer, 23. Dezember 1671, Bericht des Präsidenten K. G. Breuner, Graz, 4. Januar 1672, Kais. Handschreiben an Breuner, 17. Januar 1672.
