Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
394 ZIMÂNYI VERA Buccariba mennek, ott új lerakatot rendeznek be, és sót vásárolnak. Éppen így csempésznek rezet és egyéb kereskedelmi árukat is Buccariba, a krajnai vámbevételek nagy kárára.5 1 Hogy e panaszok nem maradtak következmények nélkül, arra utal a magyar országgyűlés 1596. évi 32 tc.-e is, amely szerint Zrínyi úr aziránt emel panaszt, hogy az adriai uradalmakat, melyeket elődei az összes vámokkal, kikötőkkel és egyéb más tartozékokkal szabadon használtak, most Ferdinánd főherceg fiumei tisztviselői és harmincadosai háborgatják; a velencei és más itáliai kereskedőknek nem engedik meg áruik odavitelét és kicserélését vagy eladását, még a szokásos fizetések teljesítése mellett sem, s őket e birtokokról Fiumébe menni kényszerítették. Akiket pedig a gróf kikötőjében kereskedésen kapnak, azokat különböző módokon károsítják meg. Az országgyűlés rendjei ezért kérték az uralkodót, hogy Zrínyi grófot a kikötőben való kereskedés régi gyakorlatában megtartani méltóztassék, és a lerakóhelyet, valamint az ország határait és a békekötéseket ne éije sérelem, a gróf védelmeztessék meg törvényes jogaiban. íme az alapellentét: a Zrínyiek joggal tiltakoztak azellen, hogy egy idegen állam, Belső-Ausztria fiumei tisztviselői a magyar állam felségjoga alá tartozó és a feudális birtoklás jogán a Zrínyiek tulajdonában levő buccari kikötő ügyeibe beleszóljanak, annak forgalmát zavaqák. Azt most már nemigen lehet megállapítani, hogy vajon a fiumei tisztviselők pusztán a saját, Buccariba settenkedő honfitársaikat és a krajnaiakkal üzletet kötő itáliaiakat akarták-e számukra törvényesen előírt saját kikötőjük használatára kényszeríteni, vagy pedig a számukra sok bosszúságot okozó, rivális határszéli kikötő munkáját egészében igyekeztek-e akadályozni. Nyilván minden visszaterelődött a régi mederbe, mert a következő években változatlanul ismétlődtek a már említett panaszok. 1607. július 22-i rendeletének bevezetőjében Ferdinánd főherceg elmondta, hogy elődeinek sorozatos tiltó parancsai ellenére krajnai alattvalói Horvátországon, különösen pedig Buccarin át sok rézzel, gabonával, sóval és egyéb árucikkekkel kereskednek, a kamarai jószágok nagy kárára. Elrendeli, hogy az elkobzott csempészárukat Fiúméba kell vinni és ott kell tartani.5 2 Az 1609 tc. ismét támogatást nyújtott a Zrínyieknek, felkérték az uralkodót, buja rá Ferdinánd főherceget, hogy ne háborgassa Zrínyi grófot igazságos jogaiban. A helyzet további elmérgesedésére utal Kari Wasserman fiumei vámszedő 1611. november 9-i jelentése a krajnai rendekhez, amelyben leírja, hogy különösen a krajnai Gottschee uradalomból mézet visznek ki, és sót hoznak be érte. Mivel a főherceg által minden lóteher árura újonnan kivetett 6 krajcárnyi vámemelést nem akaiják megfizetni, elmondhatatlan, hogy mennyire látogatják a Buccariba vezető új utakat és az ottani új lerakatot. A jelentés megírásakor is, hír szerint több mint 300 ló van oda sóért. Javasolja a tisztviselő, hogy a Buccariban levő szokatlan kikötőt, lerakatot és kereskedést, valamint a kerülőutakat záiják le, és a forgalmat a régi utakon állítsák vissza. Helyes volna, ha a 6 krajcáros emelést csak a só után szednék, más áruk után nem, de még azt is megfontolandónak tartja, nem lenne-e jobb továbbra is megelégedni egy lóteher só után az eddigi 24 kr vámmal, mintsemhogy 6 krajcárnyi emelés miatt az egész bevételt elveszteni.s 3 51 Dezelni stanovi za Kranjsko, I., Fasc. 31, st. 64. snopic 6. 5J Uo., dátum szerint. S3 Uo., dátum szerint.
