Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
A ZRÍNYI-CSALÁD TENGERMELLÉKI BIRTOKAI 395 A fiumei vámtisztviselő ez alkalommal is magyar felségterület ügyeibe szeretett volna beleszólni, de ismét csak saját alattvalóiknak a Buccariban folyó illegális kereskedését kívánta megakadályozni. 1611. november 25-én ugyanő jelenti, hogy értesülése szerint egy nagy, három vitorlájú hajó búzával megrakva Buccariból velencei terület felé haladt. A 150 starius búzát szállító hajót, amely Cotelben nem volt hajlandó vámot fizetni, lefoglalták, és Fiúméban fogva tartották. Több hónapi levelezés és a Velencében tartózkodó császári, valamint spanyol követek közbenjárására ez alkalommal visszaadták Zrínyinek a gabonát, de felszólították, adjon szigorú utasítást embereinek, hogy azok a főhercegi vámhelyeken keresztül szállított áruik után a kirótt vámot késedelem nélkül fizessék meg, és a tiltott mellékutakat kerüljék el, különben a főherceg nem vállal felelősséget az eseményekért.5 4 Hogy a Zrínyiek kereskedése nem volt mentes a nagyúri önkényeskedéstől, hatalmaskodástól, arról Giorgio Sternbergemek Postoinából, 1612. július 25-én kelt és a krajnai rendekhez intézett olasz nyelvű leveléből is értesülhetünk.55 Eszerint Zrínyi gróf kétszáz fegyveres embere 400, kukoricával, visszafelé pedig sóval megrakott lóval ment Capo d'Istriába minden vám fizetése nélkül, és a gróf, aki ekkor a tengerparton tartózkodott, azt ígérte, hogy rövid időn belül még nagyobb erőkkel és még több lóval fog visszatérni. A fejleményeket csak a belső-ausztriai főhercegnek 1615. január 19-én kiadott, nyomtatott pátenséből követhetjük nyomon. (Eszerint köztudott számos nyílt parancsból, hogy most is szigorúan tilos és mindenkor is tilos volt kerülőutakon árut, marhát és élelmet csempészni. Ezzel mit sem törődve mégis mindenféle, paraszti és egyéb teherszállítók titokban, egyedül vagy csoportosan kerülőutakat használnak a karszton át a főherceg területén kívül fekvő Buccari kikötőbe, Trieszt és más, Itália felé vezető tengerparti helyek elkerülésével, à vámbevételek nem csekély kárára. De e káron túl az ország közepébe vezető ilyen titkos utak járhatóvá tétele nagy veszélyt jelent, mert a török ez utakon át Krajnába be tud hatolni, hogy ott raboljon, gyilkoljon. Szigorúan eltilt minden Buccariba irányuló szállítást és kereskedést, „nemcsak kamarai bevételeink csökkentése miatt, hanem elsősorban az ország szükséges biztonsága érdekében".)56 Nincs terünk arra, hogy valamennyi ide vonatkozó adatot ismertessük, csak jelezni kívánjuk, hogy 1622-ben ismét több irat foglalkozik azzal, hogy a belső-ausztriai Mödling, Tschernembl, Gottschee, Raifnitz, Costl, Pollan és más uradalmak lakói, immár nemcsak parasztok, hanem városlakók is, minden tilalom ellenére látogatják Buccarit, s a csempé-54 Uo., 1611. nov. 25. és 1612. ápr. 9. 5 5 Uo., dátum szerint. 56 Uo., dátum szerint. Egy iratjegyzék szerint (Uo., snopic 20: Specification der Schriften den Portum Buccari betreffend) három császári Generalmandat volt, amely a Buccariba vezető utak használatát eltiltotta: 1615. január 19-én, 1649. december 9-én és 1668. május 12-én keltek, e pátenseket azonban többször is kibocsátották. A ljubljanai levéltárban őrzött és Buccarival foglalkozó iratokat Takáts Sándor látta és részben felhasználta „A magyar tőzsérek és kereskedők pusztulása" c. tanulmányában. (Szegény magyarok. Budapest, é. η.) A felhasznált iratok kiválogatásával, esetleírásával, különösen pedig az azokhoz fűzött kommentárokkal azonban messzemenően nem értünk egyet, ezért időzünk kissé hosszabban ezeknek az iratoknak az ismertetésénél. A kérdés részletes feltárása azonban messze meghaladja a jelen tanulmány kereteit. A fiumei kikötő egyébként a panaszkodások ellenére sem ment tönkre, ezt mutatják a töredékesen fennmaradt számadások is. Az 1/74, Vicedomski urad ... 131, Lit. F. III/11. jelzetű irat
