Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Zimányi Vera: A Zrínyi-család tengermelléki birtokai 368/II
A ZRÍNYI-CSALÁD TENGERMELLÉKI BIRTOKAI 379 Természetben gabonát, bort, állatokat (kecskét és bárányt) adtak. Az 1627. évi urbárium egy nagyon sokrétűen differenciált és eltérő kötelezettségeknek alávetett népességet rajzol elénk. Külön érdekessége és nagy értéke az 1627. évi urbáriumnak, hogy belemásolták a bakari és grobniki hegyen érvényes, 1524. szeptember 17-én kelt rendtartást is, amelyet 1574-ben mutattak be a bakariak az uradalomnak megerősítés végett. Ennek az iratnak az alapján megállapíthatjuk, hogy a környék lakossága már 1524-ben is igen élénk kereskedést folytatott. Olaj, só, bor, kis és nagy állatok, Hrelynben gabona, rizs, mandula, füge, bors, narancs, az iparcikkek közül elsősorban sokféle faáru, azonkívül gyapjú, selyem, drága és olcsó posztók, vásznak, szappan, üveg és vas vámtételeit sorolják fel. Alapvető privilégiuma volt a vidéknek, hogy „ami tengeren jő, semmitül vámot nem fizetnek". Többször is szerepel a rendtartásban, hogy magazinokban mindenkinek szabad árulni, de csak kicsiben; nagyobb mennyiségben, lóterhével a város és az urak engedélye nélkül nem kereskedhetnek. Akik Bakarcon (Buccaricán) faárut adnak el, azoknak minden tizedik darabot Tergovacra kell adniuk. A Bakarba (Buccariba) ökrön vagy lovon szállított fából minden 11-ik szál az uraké; mindenféle faáru előállítására szabad mestert tartania a lakosságnak a hegyekben, csupán gályára való evezőket és 12 köblösnél (? talán elírás, öles helyett) hosszabb árbócfákat nem készíthettek, mert ezt a földesúr tartotta fenn magának. Tehát a 16. század első negyedéig visszamenően megállapítható, hogy a tengerpart népe élénk kereskedést folytatott, lényegében ugyanazokkal az áruféleségekkel, mint másfél évszázaddal később. Kereskedésük után vámot fizettek az uradalomnak, amelynek birtokosa ekkor még Frangepán Bernhard volt. A forgalom volumenét tèrmészetesen nem tudjuk megállapítani az urbáriumba bemásolt vámszabályzat alapján, csupán az áruféleségeket. Az iparcikkek egyes fajtái differenciálódtak, és részben meg is változtak az idők során, elsősorban a textíliák. Egészen új és jelentős árucsoportként jelentkeztek az 1660—70-es évek irataiban a feldolgozott vasáruk, szemben az 1524-ben említett vassal. Ezeknek a vasáruknak a termelése az 1660-70-es években ugyancsak a földesúri nagybirtok keretében történt. A tengerparti birtokokon egyébként egy parasztmegmozdulásról is van tudomásunk. Matthias Turrina buccaricai sótiszt említést tett a vinodoliaknak mintegy 8000 librás (1200 kamarai forintnyi) hátralékáról, amellyel elődjének, Navara sótisztnek tartoztak, de az erre vonatkozó feljegyzéseket a birtokelkobzások idejének zavaros körülményei között a jobbágyok széttépték. Navarát halálra keresték, és meg is ölték volna, ha nem menekült volna egy hajóra, ahol 15 napig rejtőzködött. Turrina esküvel volt hajlandó azt is bizonyítani, hogy a vinodoliaknak mintegy 6000 lib (900 kamarai forintnyi), az ő számadásaihoz tartozó hátralékuk volt, amelynek regestáit a hreliniek tépték szét.14 A Zrínyi-vagyon egyik igen érdekes összetevője a csabari vasmű. Közvetlenül a krajnai határon, a horvát-krajnai határfolyó, a Cabranka jobb partján fekszik a település. Maga a folyócska itt ered több, bővizű forrásból, amelyek egy föld alatti tónak a lefolyásai. Közvetlenül a főforrás alatt levő épületben egykor szöggyártó műhely volt. Fél km-re a folyócska mentén feküdt a Plausmű (Plauofen), mintegy 250 lépéssel tovább, 1 * 11. sz. forrás.
