Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (I. rész.) 3/I

28 SZŰCS JENŐ vül mindössze 32 hold tartozott (1299). Alig nagyobbak az arányok ama nemesi birtokrészeken, melyeknek szórt határbeli tartozékait holdak szerint részletezve ismerjük e korból. Az imént említett faluval szomszédos Peszejen például a birtokosok, Peszeji Gál fiai birtokrészének részletezésében feltűnő, hogy míg a szántóföldi tartozékok általában 2—4-6-8 holdas darabokban terültek el különböző dűlőkben, egy helyütt, a „Hosszúvölgyben" volt egy egyetlen tagban fekvő 55 holdnyi szántóföld (1269). Talán ebben sejthető az itt nyomáskényszerbe nem tartozó úri „ekéhez tartozó" föld. mely ha még kiegészült is a „trágyázott földek rendjében" fekvő négy szántóföldi darab valamenyikével, mindössze fél ekealjnyi terjedelmet ad ki. Az eddigiek még mindig csak inkább a kis- és középbirtokra vonatkoznak. Hogy a nagyobb birtok struktúráját miként kell elképzelnünk korszakunk derekán, arról plasztikus képet nyújt a más vonatkozásban már tárgyalt ábrahámi monostoralapítás, kiegészítő rendelkezéseivel együtt (1263, 1272, 1273). Amikor Majs mester - „Nagy" Majs nádor fia, hercegi tárnokmester és somogyi ispán majd V. István nádora — rokonaival együtt birtokaiból egy 18 egységből (11 faluból és 7 birtokrés'zből) álló részt kihasított a családi monostor számára, mintegy pars pro toto adott mintát javarészt Tolna és Somogy megyében elterjedő birtokainak gazdálkodásáról. A monostornak adományozott birtokegyüttes törzse, kilenc falu a Kapós folyó mentén terült el, körülfogva Ábrahámot; a többi tartozék valamivel távolabb, Tolna megye északi vidékére, Somogyba, illetőleg Bodrogba esett. Ábrahámban volt a régi prédiális birtokközpont, szívében most már egy fallal körülvett „palotával" (palatium) és gazdasági épületekkel (cum edificiis infra murum). Itt a három rendelkező rokon családfő megtartott magának egy-egy „udvarhelyet" vagy nemesi telket (situs curie 1263, sessio 1272), melyek mindegyikéhez egy-egy ekealjnyi föld tartozott. Hogy egy ilyen úri „ekéhez tartozó" gazdaság miben állt, pontosan tudjuk, mert utóbb Majs mester a magáét mégiscsak odaadományozta a monostornak (1272): három szolgacsalád (családtagokkal együtt 12 szolgafő) művelte meg egy ekével. A néhány km-re nyugatra eső Alfalun rokonának, Miklósnak volt egy ilyen monostornak adott udvarhelye egy ekefogattal (aratrum boum) és valószínűleg két családot alkotó 8 szolgafővel, valamint állatokkal (4 kanca, 20 juh, 4 kecske, 10 sertés). A keletre eső közeli Kurdon magának Majsnak volt még egy másik eladományozott nagyobb udvarhelye három ekefogattal és öt-hat családhoz tartozó 22 szolgafővel, egy malommal és az előzőkhöz hasonló kisebb állatállománnyal (4 ló, 20 juh, 10 sertés). Az ismert mintában ennyi volt a prédiális gazdaság maradványa — jellegében ugyanaz, mint akár egy-két évszázaddal korábban, mégis azzal a különbséggel, hogy a jelek szerint már mindhárom gazdaság a faluba beépülve működött. Mindhárom esetben maga a falutelepülés (villa) is — közülük Ábrahám és Kurd egyházas hely — adomány tárgya volt. A lakosságról (populi) közelebbit természetesen már nem tudunk meg, éppen mert ők személyükben már nem képezték adomány tárgyát. A falusiak mellett ezek az egy-három ekealjnyi, együttesen öt ekével dolgozó földesúri gazdaságok (10-11 szolgacsalád, gyermekekkel együtt 42 személy) bizonyosan a kisebb szektort alkották. A többi birtok földrajzilag is érdekesen helyezkedik el. Az egészükben eladományozott falvak sorában az Ábrahám körül elhelyezkedő tömbben akadt még egy falu (Csika), ahol szintén élt három szolgacsalád, de ezek már önállóan gazdálkodtak, a többi négyben (Várelve, Láz, Papd, Nemti) viszont már egyáltalán nem volt szolgaelem. Valamivel távolabb, de még Tolnába esett további három falu (Szakály, Bót, Pibor), ahol magukban az eladományozott falvak-