Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
336 MAKKAI LÄSZLÖ szolga vagy jobbágy is a munkaerő, ez nem változtat azon, hogy kapitalista rendszeren belül dolgozik, mert a kapitalista világpiacra termel. Ez a fogalmazás (mely egyébként szinte kizárólag lengyel szakirodalomra épít, és a magyart úgyszólván tudomásul sem veszi), ha nem is kimondottan, de beleérthetőleg a gyarmati és a kelet-középeurópai-balti „perifériákat" bekebelezi a kapitalista formációba, illetőleg egy formációkon felüli kapitalista „világrendszerbe", amelyben minden termelési mód, pl. a rabszolgatartó vagy a feudális nemcsak tovább élhet, hanem — mint az amerikai gyarmati rabszolgaság - újra is keletkezhet. így azután a termelési mód által meghatározott társadalmi formációk történelmi egymásutánja, mint az emberiség fejlődésének törvényszerű vonala, valójában még akkor is kiiktatódik Wallerstein szemléletéből, ha szövegében a marxi terminológiát használva, többször néven is nevezi az egyes formációkat. Fernand Braudel legújabb művében 46 átveszi s egyben tovább is építi Wallerstein elméletét. A formációk kérdésében állásfoglalása világosan kimondja a végkövetkeztetést: „A világtörténet felvonulási területe, körmenete, együttélése a termelési módoknak, i melyeket túlságosan is történelmi korok egymásutániságában vagyunk hajlandók látni. Valójában a különböző termelési módok egymásba akaszkodnak. A legfejlettebbek függenek a legelmaradottabbaktól és viszont . ..", s még erőteljesebb hangsúllyal fogalmazva, ezúttal már nem csupán termelési módokról, hanem társadalmi formációkról beszélve (melyeket „szocioökonómiák"-nak nevez!), megengedi „csoportosításukat egyfajta tipológia jegyében .. . egyeseket rabszolgák, másokat jobbágyok és földesurak, ismét másokat üzletemberek és prekapitalisták szerint. Ez Marx nyelvezetéhez való visszatérést, az ő oldalára állást jelent, még akkor is, ha elutasítjuk egzakt fogalmazásait és azt a szigorú rendet, amely minden társadalmat e struktúrák valamelyikébe sorol".47 Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy Braudel itt — tudva, nem tudva - a marxista szemléletnek azzal a dogmatikus változatával vitatkozik, amely odáig egyszerűsíti a formációelméletet, hogy kizárja egy formáción belül különböző termelési módok együttlétének lehetőségét, vagy meghaladott és elhalóban levő termelési módokat tekint meghatározónak egy azokon már lényegében túllépett formációra. Mindez azonban nem változtat azon, hogy ezúttal is a formációelmélet relativizálásáról van szó. Persze, mikor a „zweite Leibeigenschaft" jellemzésére és történelmi elhelyezésére kerül a sor, Braudel a „Capitalisme et second servage" c. fejezetben sokkal körültekintőbben és rugalmasabban fogalmaz: „Mi hát a second servage [zweite Leibeigenschaft] sokféle aspektusa közül az, ami a kapitalizmusra vall? Semmi, feleli erre Kula könyve, és érvei kétségtelenül helytállóak ... a lengyel mágnás vagy földesúr igenis nem kapitalista . .. Természetesen nem ezzel az érveléssel szállok szembe. Mégis, úgy vélem, hogy a second servage egy olyan kereskedelmi tőke ellenképe, amelyik a keleti helyzetben találja meg előnyeit, sőt önmaga egy részére vonatkoztatva létjogát is. A nagybirtokos nem kapitalista, de az amsterdami vagy más kapitalizmus szolgálatában eszköz és munkatárs. Része a rendszernek. [Braudel kiemelése!]. . . Mondjuk azt, hogy ezek a földesurak a kapitalizmusnak inkább áldozatai, mintsem cselekvő résztvevői? . .. Igen és nem. A lengyel földesúr előnytelen helyzetben van a gdanski piacon és teljhatalmú otthon ... Ez nem egy feudális rendszer, mivel távol 46Civilisation matérielle, économie et capitalisme, XVe XVIIIe siècle. I—III. Paris, 1979. 47Uo. III. 55, iU. 1.495.1.
