Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁG ÉS KAPITALIZMUS 335 javára, hanem áthúzódot t a kö vetkező évszázadokr a, ami gazdaságilag a városi Verlagrendszerű, majd manufakturális tőkés Ipar és a fal usi középkorias technikájú, feu dális kötöttségű mezőgazdaság ellentmondás os ^ együttélésé ben nyilvánult m eg. A külső, harmadik zónát, benne Kelet-Középeurópát és a Baltikum ot a feudalizmus 17. századi váls ág ának mindkét formája súlyosan érintette. Az e lső zóna agrárforradalm a éppúgv~~a nyugatra irányuló agrárexport es élyeit s vele a kapitalizálódás lehetőségeit csökkentette, mint a második zóna gazdasági megto rp anása, vásárlóképtelenség e· A 16. századi stimul ug helyett nyugat felől bénító hatások érkeztek, s ezek hosszú időre konzerválták a „zweite Leibeigenschaft" és a „Gutsherrschaft" rendszerét."" Immanuel Wallerstein könyvének megjelenése óta 45 az európai gazdasági zónák problematikája időben és térben egyaránt kitágult. Szerinte a kapitalizmus a világpiacon, ott is a közszükségleti tömegcikkek távolsági kereskedelmében jött létre, éspedig már a 15. század közepétől kezdve, mikor Marx (elszigetelt tőkés kezdeményezésektől eltekintve) még csak az eredeti felhalmozást tekinti általános fejleménynek. A modem világrendszer, azaz a kapitalizmus létrejöttének három alapvető feltételét jelöli meg: 1) a világ földrajzi kiterjedése a felfedezések révén, 2) a munka ellenőrzésének különböző új formái a világpiac különböző zónáiban, s ezeknek egységes gazdasági rendszerbe kapcsolódása, 3) a kapitalista világgazdaság központi államaiban a központi hatalmi apparátus megerősödése. (Láttuk, az 1) és a 3) feltétel Kelet-Középeurópában nem érvényesült, a 2) feltétel viszont magában foglalja Kelet-Középeurópa periférikus helyzetét). ( A korai kapitalizmus előbb a kelet-középeurópai, majd a gyarmati nemesfémek hullámán emelkedett feljA 16. század árforradalma a béreknek az árak mögötti állandó elmaradásával lehetőve tette a tőkés befektetések folytonos növelését. A tőkét mindenekelőtt a leginkább dráguló nyersanyagok és élelmiszerek termelésébe és (vagy) forgalmazásába fektették be. Így nemcsak a kereskedelmi tőke tevékenykedett, hanem tőkés jellegűvé vált a kor őstermelése is. Ennek vonatkozásában tagolódott a kialakuló világgazdaság már a 16. században egymást kiegészítő zónákra. Ε zónákat Wallerstein központi (core), félperiférikus és periférikus területeknek nevezi; a központiak Anglia, Németalföld és közvetlen szomszédságuk, a félperiférikusak elsősorban a Földközi-tenger vidékének hanyatló országai, periférikusak a „zweite Leibeigenschaft" területe, valamint Közép- és Délamerika gyarmatvilága. Ami ezeken kívül esik, már, ill. még nem tartozik bele a világgazdaságba. A három zónában háromféle munkatípus vált uralkodóvá a mezőgazdaságban aszerint, hogy minőségileg milyen színvonalon folyt a termelés. A legigényesebb, intenzív termelés a központi zónában folyt bérmunkával, a félperiférián a dolgozó érdekeltségét biztosító, de a munka termékének egy részét a kereskedelemtől elvonó részesmunka terjedt el, míg a periférián robotoló jobbágyok, ill. rabszolgák kényszermunkáját alkalmazták. Ezek a munkatípusok egymást szervesen kiegészítik, és megfelelnek a rendszer összműködésének mint egyazon munkamegosztás résztényezői, tehát ha formailag rab-4 4 A három európai válságzóna fenti, még Wallerstein művének megjelenése előtt megfogalmazott, annak világtávlatait nélkülöző elméletét ld. Makkai László: La structure et la productivité de l'économie agraire de la Hongrie au milieu du XVIIe siècle. In: Spoteczeristvo-Gospodarka-Kultura. Warszawa, 1974. A XVII. század válságáról Zimányi Vera: Magyarország az európai gazdaságban 1600-1650. Budapest, 1976. 4 5 The Modern World-System. Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century. New York, 1974.
