Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
334 MAKKAI LÄSZLÖ 16. században, szemhozama nem, sőt ez utóbbi inkább csökkent a marginális földek művelésbe vonása folytán.4 2 De nemcsak ilyen közvetett bizonyítékai vannak a későközépkori-koraűjkori magyarországi cívisgazdaságok tőkés jellegének, hanem tőkés szervezetük közvetlenül is megismerhető a forrásokból. Ezúttal talán elég Debrecenben példájára utalni, ahol a 16. század folyamán a város lakossága alig termelt gabonát. Többnyire csak a polgárjogot jelképező „ház után való földet" vetették, az óriási határban gazdaságonként általában 1—5 kis holdat. Ennél többet a tanács csak külön megkötésekkel engedett, valószínűleg azért, hogy minél nagyobb legyen a legelő. A marhaállomány ugyanis olyan nagy volt, hogy a gazdagabb, sokezres gulyát tartó polgárok a város által bérelt vagy véglegesen megszerzett kiterjedt pusztákon kívül is béreltek legelőt. A másik fontos árut, a bort is maguk termelték, de nem a város környékén, hanem kissé távolabb, a nagyváradi monokultúrás borvidéken vásárolt szőlőikben, mégpedig olyan mennyiségben, ami messze meghaladja egy család fogyasztási szükségleteit. A bérmunkával dolgoztató árutermelés nemcsak a debreceni nagy cívisgazdaságokban, hanem más mezővárosokban (így Nagykőrösön és Kecskeméten, valamint Tokaj-Hegyalján) is forrásszerűen kimutatható.4 3 Azt kell tehát mondanunk, hogy a „zweite Leibeigenschaft" területén a gazdasági előfeltételek csak részben írták elő a nyugati kihívásra adandó válasz robotgazdálkodási formáját, nem egy esetben a tőkés piacba tőkés gazdálkodással való bekapcsolódásnak kedveztek. Ez utóbbi tendenciának a 16. század agrárkonjunktúrája adott lendületet, az azt követő depresszió viszont éppen ezeket sorvasztotta el és tette uralkodóvá a robotgazdálkodás irányzatát. A 17. század gazdasági depressziója lelassította , megmerevítette, néhol éppen visszavetette a fejlődést, és Európát három válságzónára ta golta. Ezek közül a harmadikba, a céhes ipar és a középkorias mezőgazdasá g_technika uralmának zónájába került a „zweite Lei beigenschaft" egész terület e. Ezt, a Kelet-Középeurópát s a Baltikumot (Délitáliával és Délibériával együtt) magába foglaló európai perifériát csak azért nevezhetjük „válságzónának", mert viszonyait a feudalizmus nyugat-európai válsága mélyrehatóan Befol yásolta; egyébként eb ben a harmadik zónában tulajd onképpen nem is kenílt sor a feudalizmus válsá gáy. mert az efelé mutató tendenciák elsorvadtak. Jellegzetes módon a tőkés világpiacra termelő tőkés cívisgazdaság hanyatlott le, és a roboto ltató föld es úri majorság virágzott fel a 17. sz ázad folyamán. A feudalizmus „válságáról" valójában csak az első és a második zóna viszonylatában beszélhetünk. Az első zóna a győztes polgári forradalmak é, H q]]andiäg és Angliáé, ahol a feu dális rendszer nem tudta átvészelni a válságot, s a városból a falura húzódó Rural Industry, valamint az agrárforradatom révén mind az ipar, mind a mezőgazdaság véglgggsen^ tőkés jelle _geU)ltött. A második zónában, a francia, észak-itáliai, katüánTnyugat- és délnémgj, részben skandináv területeken a feudálizmus válsága nem oldo3ott meg a 17. században a kapitalista áttörés 4 2 Matolcsi János: A szarvasmarha testnagyságának változása a történelmi korszakokban Magyarország területén. Agrártörténeti Szemle, 1968. N. Kiss István:Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. In: Internationaler Ochsenhandel. . . i. m. Balassa Iván: A szőlőművelés és borkezelés változása a XVI-XVII. században Tokaj-Hegyalján. Agrártörténeti Szemle, 1973. Makkai, L..: Prestations paysannes, dîmes ... In: Four Ά* Themes. . . i. m. 43 Makkai László: Adatok és kérdések Debrecen törökkori agrártörténetéhez. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve III. Debrecen, 1976. Majlát Jolán: Egy alföldi cívisváros kialakulása. Bp., 1943., Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén. Kecskemét 1979. Orosz István i. m.
