Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁG ÉS KAPITALIZMUS 331 zsellérek, hanem az előbbiek „háta mögött" élő, a földesúri nyilvántartásból ki is maradó, a telek megművelésébe részesedés fejében besegítő szegé ny rokonok, sőt idegenek, továbbá a bérmunkát keresve állandóan vándorló néha egy időre kedvezményekkel megtelepülésre bírt, de a szolgáltatásra fogáskor továbbálló „szabadmenetelűek" vonatkozásában is. Mindez a^telkes jobbágyok bérmunkást foglalkoztató árutermelését bizonyítja, viszont nagyon i s megkérdőjelez i azt a korábbi elképzelést, hogy az örökös jobbágyság országaiban a parasztság túlnyomó többségét ténylegesen sikerült a földesúr személyéhe/ vagy birtokához kötni és költözködési szabadságától megfosztan i. 3 5 A paraszti árutermelés piaca leginkább a közeli v áros volt, termékei azon keresztül, felvásárlók közvetítésé vel jutottak el nag yobb távolság okra, esetleg a külkereskedelembe. Áll ez elsősorban az árugabonára. Míg Lengyelország déli és keleti perifériáin még a földesúri majorságok sem alakultak ki, északnyugaton, a lengyel gabona nagy exportkikötőjének, Gdansknak a közelében gazdag parasztok bérmunkával termeltek, és földesúri szolgáltatásaikat pénzben rótták le.3 6 Magyarországon a fraknói uradalom jobbágyai Bécsújhely, Kismarton, Ruszt és Sopron "városi "píícamak közelében még az örökös jobbágyság legsúlyosabb évtizedeiben, a 17. szá zad derekán is szabadon költözhettek, s bár robotolni tart őzt àk~â földesúri majorságokban, a termékjáradékot pénzben váltották meg. Az uradalom monográfusa az egész örökös jobbágyságos területre érvényesen vonja Ie~a következő tanulságokat: A kiterjedt majorsági gazdálkodás, mely a jobbágyok robotmunkáján alapul, jelentősen megterheli ugyan a parasztságot, de önmagában nem roppantja azt össze. 22 Ahol kedvezőek a piacviszonyok a mezőgazdasági termények értékesítésére, ott nemcsak az irraaaioffirfiarrem a-jooöagyok js adhatnak el a piacon, és egyik félnek a termelése sem szűkül be számottevően . .. (3> Ahol kedvezőek a piacviszonyok, ott a jobbágyok jogviszonyai is kedvezőbben alakulnak; ajobbágyok költözése is fennmarad, minden országos és megyei rendelkezés ellenére. [Ay Ahol kedvezőek a piacviszonyok, ott a jobbágyság adóztatásának a formája nem a naturalizálódás felé halad, mint a válsággal terhes XVII. századi Magyarországon általában, hanem a terheknek pénzen való megváltása felé."3 7 /A felesleget is termelő parasztgazdaságok a bérmunka elég gyakori alkalmazásának ellenére sem tekinthetők kapitalista vállalkozásoknak, A feudális járadék valamelyik, néha mindhárom formájával tartozó jobbágyháztartások voltak ezek, elsődlegesen a csalá di sziikseglstek^ csak másodlagosan az eladható^áruk termelésére beállítja. Úgy is tekinthetnők ezeket, mint a kelet-középeurópai és baltikumi általános partszakaüás peremén és szigetein fennmaradt emlékeit a parasztság egy régebbi, kedvezőbb korszakának. Emellett szólna az is, hogy a 16. és 17. század folyamán állandóan tartott a pénz- és termékjáradéknak munkajáradékra való változtatása, valamint a robotkövetelések fokozása. Néha viszont ellenkező irányú mozgás is tapasztalható. A 17. század közepén az egész királyi Magyarországon, annak nyugati és keleti határvidékein egyaránt, a legkiterjedtebb uradalmakban (Batthyány, Rákóczi) kísérletek történtek, hogy a robottal túlterhelt jobbágyok 3 5 Varga: Jobbágyrendszer . . . i. m., Mika, Poddany lid . .. i. m., Gierowski, J.: Luzni ludzie na Mazowszu wswietle uchwal sejmikowych. Przeglad Historyczny 1949. 36Mçczak, Α.: A kereskedelem mint a gazdasági egyenlőtlenség tényezője. Világtörténet 20.(1970). 31 Zimányi Vera: A nagymartom kerület gazdaság- és társadalomtörténete a XVI. századtól 1767-ig. Századok 1972. 31.1.
