Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
330 MAKKAI LÄSZLÖ Ez a modell, valamint a fentebbi fejtegetések gondolatmenete3 0 nem meríti azonban ki Kelet-Középeurópa és a Baltikum 15—18. századi agrártörténetének problematikáját. A földesúr személyéhez kötött parasztok kényszermunkájával művelt majorság kétségkívül legjellegzetesebb gazdaságtörténeti jelensége ennek a korszaknak és ennek a területnek, s mint ilyen, Európa agrárius felének válasza a kontinens iparosodó felének a 15. század közepével kezdődően növekvő agrárkeresletére.31 De korántsem ez volt az egyetlen válasz, sőt jellegzetessége ellenére még a mezőgazdasági árutermelésnek legáltalánosabb formája sem. Nemcsak a majorságoknak paraszti robottal előállított, vagy a paraszti telkeknek földesúri kényszerfelvásárlással elsajátított termékei kerültek piacra, hanem a jobbágyparaszti kisárutermelés sem bénult meg teljesen. A 16. század agrárkonjunktúrájának hatására, a földesúri terhek növekedésének ellenére általában sikerült a parasztoknak a városi piacokkal a közvetlen kapcsolatot fenntartani, sőt nemegyszer növelni is árutermelésüket. A 16—18. századi dézsmajegyzékek nemzetközi vallatása során3 2 kiderült, hogy az európai gabonatermelésben „a XVI. század minden országban, ahonnan csak [statisztikai] görbéink vannak, egyöntetű terjeszkedést és növekedést mutat, legalábbis az 1500—1560 vagy 1500-1570 közti periódusban. A szép XVI. század konjunktúrája olyan valóság, amelyet már ismerünk Braudel és mások munkáiból. De ez az egyöntetűség Lengyelországtól és Magyarországtól Spanyolországig valóban mély benyomást tesz, s nem találjuk párját egészen a második terjeszkedési hullámig a XVIII. században ... A XVI. század e felfutásának nincs tőkés jellege. Azon az önellátó családi kisbirtokon át ment végbe, amelyből mindennek ellenére jutott valamelyes fölösleg a piacra".33 S hogy mennyire találó ez a robotoltató nagybirtok országaira is, éppen Magyarország esete bizonyítja, ahol a gabonatermésnek 1500 és 1570 közti állandó növekedése, majd 1650-ig viszonylag magas színvonalon való állandósulása a dézsmajegyzékek kizárólag paraszti termésekre vonatkozó adataiból nyert megállapítást. Ezt tudva, a hasonló lengyel termelési görbét, mely csak részben alapul robotoltató majorságok adatain, bátran tekinthetjük a lengyel parasztságra is jeüemzőnek,3 4 ami azt jelenti, hogy Kelet-Középe urópában (s talán a Baltikumban is) a parasztok mée robotterheik melle tt is nö velni tudták saját gabonatermelésüket, következőleg piacra is termelhettek. ~~ " Ez természetesen nem vonatkozhatik minden egyes parasztháztartásra, sőt talán a többségre sem, bizonyosan vonatkozik azonban arra a nem jelentéktelen számú tehetős parasztra, akik telki földjük mellé földet béreltek, és szegény falusiakat bérmunkásként foglalkoztattak. A 16. században már jelentékeny és a 18. században tetőző paraszti differenciálódásra valóban bőven vannak adataink, nemcsak a telkes .jobbágyok-és a 19 Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV-XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. Századok, 1968. 888.1. 3"Eddigi gondolatmenetünk nagyrészt egyezik Makkai, László: Neo-Serfdom, Its Origin and Nature in East Central Europe (Slavic Review, 1975.) c. cikk szövegével. 31Ld. ennek legklasszikusabb megfogalmazását Matowist, Αί..-Wshód a Zachód Europy w XIII XVI wieku; konfrontacja struktur spotecznogospodarczych. Warszawa, 1973. 3 3 Peasant dues, tithes and trends in agricultural production in pre-industrial societies. In: Four Ά' Themes, Seventh International Economic Congress, Edinburgh, 1978. 3 3 Uo. E. Le Roy Ladurie bevezetéséből, 118-119. 1. 34Uo. 145-151. 1.
