Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Makkai László: Örökös jobbágyság és kapitalizmus 320/II
ÖRÖKÖS JOBBÁGYSÁG ÉS KAPITALIZMUS 325 etnikumára, ill. annak a szolgaságot könnyebben viselő társadalmi mentalitására vezethető vissza,14 mert a probléma mai vitájában ennél jóval fontosabb az a sokszor jelentk ező felfogás , hogy egJT mezőgazdasági üzemnek vagy eg y területnek a „Gutsherrsc haft" kritériuma alá sorol ása a „zweite Leibeigenschaft" ismérveinek meglététől függ. Ez jutott kifejezésre a fent említett vitán is abban a kategorikus megfogalmazásban, hogy „a mi problémánk megoldásában a döntő kérdés nem a mennyiség, hanem a minőség, azaz annàlr~a_1cerdése, hogy milyen törvényes alapot használtak a földbirtokosok a saját kezelésű földbirtok kiépítésére és jobbágyaik robotra kényszerítés ére, . . . meg kelle» fósztgniok parasztjaikat minden logtól 6s szabadságtól, elsősorban a földhasznála t örökletes jogától... Ennek a jognak a korlátozása az ún. második szolgaság legje llegzetesebb ismérve, es minden más ismérv ebből ered"1 s . Itt most nem arról van szó, mintha e nézet képviselői tagadnák a „Gutsherrschaíi" es a „zweite Leibeigenschaft" szerves kapcsolatát, vagy akárcsak az előbbit az utóbbiból akarnák levezetni, hanem egy módszertani kiindulásról, amely kimondatlanul is feltételezi, hogy ahol megtaláljuk a „zweite Leibeigenschaft" ismérveit, ott jelerTva n a „G utsherrschaft" is. Ezt a feltételezést nem is lehetne teljesen elutasítani, ha a „zweite Leibeigenschaft" minőségi ismérvei jieiTUennének é ppen olyan nehezen megállapítható k, mint a „Gutsherrschaft" mennyiségijsmérvei. A ^zweite Leibeigenschaft" ismérvei közé szokták sorolni a telki föld birtoklásá ra való paraszti jog korlátozását vag y teljes megszüntetését, de emellett a parasztok föfdhözkötését, sőt néha a cselédkényszert is , azaz a földesúrnak azt a jogát, hogy jobbágyainak gyèrmekeit házicselédként több-kevesebb időre igénybe vegye. Korántsem az egész szóban forgó területre és nem is egyforma kritikai elemzésnek alávetve, de meglehetősen sok adattal rendelkezünk mindhárom jogfosztási formára és törvényes kimondásuk időpontjára. A telki földnek paraszti ör öklési jogát először Magyarországon tagadta meg törvény (1514: nullám hereditatem habet), anélkül azonban, hogy a földesúr jogát a föld elvételére formálisan kimondta volna. Brandenburgban 1531-ben, Mecklenburgban 1572-ben, Pomerániában 1616-ban kaptak felhatalmazást a földesurak, hogy számukra kedvezően megállapított becsáron „kivásárolhassák" a parasztot földjé ből vagy annak egy részéből. Ez a gyakorlat már a 16. században külön törvény nélkül is fennáll ott Schleswig-Holsteinben és Kelet-Poroszországban. Ugyancsak formális jogi felhatalmazás nélkül helyezhették át más földre vagy foszthatták meg földjük egy részétől parasztjaikat a lengyel földesurak.1 6 A parasztság földhözkötése, ill. költözési jogának korlátozása még korábban kimutatható. Csehországban 148 7-ben, Lengyelországban 1495-ben7 Magyarországon 1514-be n, Poroszországban 1526-ban, Sziléziában és Brandenburgban ll>28-ban, Felsőlausitzban 1539-ben, livóniában 1561-ben hoztak ilyen törvényeket, viszont Pomerániában csak 1616-ban, Schleswig-Holsteinben 1617-ben, Mecklenburgban 1654-ben került erre a sor.1 7 A^t azonban, hogy mennyiben függ össze a szabad költözés felfüggesztése a robotgazdálkodás bevezetésével, külön-külön kell megvizsgálni, mer t pl. Magyarországon már a 15. század második felében, a cári Oroszországban először 1497-ben ideiglenesen, a havaselvi román fejedelemségben pedig a 16. század végén végleges költözési tilalmat mondottak ki, holott Magyarországon a „Gutsherrschaft" kialakulása 1 4 Ezt a nézetet képviselte többek közt Fuchs i. m. 1 s Spiesz i. m. 45.1. " Varga i. m. 551. sk. 1 1 'Uo. 561-566. 1., §piesz i. m. 22-25.1. S Századok 1981/2
