Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
170 BARTA GÁBOR ellen, míg a „vajda" legföljebb a törökkel való „szégyenteljes békére" lesz képes. Hasonló iratot sok magyar úrnak küldözgetett ekkor a bécsi udvar, Werbőczinél a hatás azonban egészen más volt, mint remélték. A kancellár ékesen szóló levélben utasította el a megkörnyékezést, az osztrák kollégájával való újabb találkozást pedig (ura tudtával) elhalasztotta, hivatkozva a budai országgyűlés előkészületeinek fontosságára.5 7 A magyar kormány ennek ellenére tárgyalási alapnak tekintette a Trencsénben elhangzottakat. Zsigmond lengyel király véleményét is kikérte róluk, még azt is hozzátéve, ezeken kívül más feltételek alapján nem is kíván tárgyalni Ferdinánddal.5 8 Bécsből azonban — legalábbis mai tudásom szerint — semmiféle visszajelzés nem érkezett, a közvetlen érintkezés ezúttal valóban megszakadt. A „hidegháború" pedig tovább mérgesedett. Ferdinánd már februárban, majd nyár elején is követet küldött a moldvai vajdához, hogy azt János ellen uszítsa, s bár a kísérletek nem hoztak eredményt, az akciót hírül vevő magyar kormányzatnak éppen elég fejfájást okozhattak.5 9 Közben a Habsburg-uralkodó benyújtotta segélykérését a Német Birodalomhoz a török és Magyarország ellen. Az pedig kifejezetten mérgezte a légkört, hogy az osztrák tartományi hatóságok nyílt utasítást kaptak mindenféle Magyarországról jövő vagy oda igyekvő követ föltartóztatására és Bécsbe toloncolására. Az angol követ, akit még II. Lajoshoz indított el VIII. Henrik, új utasítása ellenére sem hagyhatta el Prágát, s végül dolgavégzetlen kellett hazatérnie. A Rómából és Velencéből hazatérő Jozefics püspök még szerencsésen elkerülte a részére készített csapdát, de Várday Pál választott esztergomi érseknek a pápához megerősítésért igyekvő küldöttét fogságba vetették, akár csak a Regensburgba, a birodalmi gyűlésre igyekvő Bánffy Jánost és Chesius Andrást. A János király itáliai levelezését vivő futárokat is többször letartóztatták. Nyárra odáig fajult a helyzet, hogy Bécs parancsot adott a Magyarországra igyekvő francia követ, Antonio Rincon lovag meggyilkolására. A kétoldali kereskedelmi zárlat fenntartása ilyen körülmények között szinte természetes.6 0 János király mindennek ellenére még egyszer megpróbált szót érteni ellenfelével. Zsigmond lengyel király közvetítését vette igénybe, s annak Prágába küldött bizalmasa, Krzysztof Szydtowiecki főkancellár március végére ki is járta, hogy Ferdinánd beleegyezzen egy újabb béketárgyalásba. Az általa e hó 26-án, Szapolyai által április 14-én aláírt megállapodás június l-ében rögzítette a megbeszélések kezdetét, Olomouc (Olmütz) morvaországi városban. Mindkét fél beleegyezett, hogy a tárgyalások végéig egyikük sem emel fegyvert a másikra vagy annak híveire — de ez volt talán az egész kísérlet egyetlen pozitív eredménye.61 5 7 Acta Tomiciana id. h. és Fraknói V.: Werbőczi 156.1. "Statileo idézett tárgyalásai alapján. A házassági terv talán e körülmény miatt maradt közszájon, Kardos Tibor, Filológiai Közlöny, 1964. 395.1. S'A moldvai tárgyalások: Smolka 115. skk. 1., Rare§, Simanschi 91. 1. és R. Constantinescu 25. (skk.) 1. János király már III. 5-én kelt regensburgi utasításában utal rájuk! 60 A regensburgi Habsburg-igények: DR VII/2. 993.1. Az angol követ viszontagságairól Simonyi, London N. 7 és 54., Szalay L. Adalékok 10. és 24. sk. A Várady-féle futárról Acta Timiciana IX1. N. 136. és Heiß 165. 1. Bánffyékról: DR VII/1. 42. A gyilkossági utasítás: Pociecha 343. A kereskedelmi zárlat hírei: (Sanudo 45/304, 383, 488. 61 A tárgyalási előkészületek adatai az Acta Tomiciana IX1. kötetében. Esetleg velük függ össze, hogy április végén egy pillanatra lazulni látszik a kereskedelmi zárlat: budai kalmárok élénk bécsi áruforgalomról beszélnek, Sanudo 45/94.
