Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Barta Gábor: A Sztambulba vezető út 1526-1528. (A török-magyar szövetség és előzményei) 152/I
A SZTAMBULBA VEZETŐ ÚT 1526-1528 171 Június eleje, az olomouci tárgyalások megkezdése azonban már csak utolsó mozzanata lesz egy folyamatnak, amely Bánffy János és Chesius András első útjával vette kezdetét, s amelynek a két király közötti közvetlen és közvetett kapcsolat csak egyik, bár nem lebecsülendő része volt. Az új magyar kormányzat vezetői kezdettől fogva tisztában voltak vele, hogy a főherceg részéről komoly veszély fenyegeti őket. A bécsi kardcsörtetés igazából már a fehérvári koronázás előtt elkezdődött, s bár időnként, pusztán taktikából elcsöndesedett: valójában szakadatlanul folyt egészen a július elején bekövetkező támadásig. Az is bizonyos, hogy János király és környezete eléggé jól ismerte az ellenfél szándékait. Tudjuk, hogy kémet tartottak Bécsben, s hogy igyekeztek elfogni Ferdinánd és párthívei Magyarországra küldött leveleit, olyan leveleket, melyek gyakran egyértelműen szóltak a Habsburgok harcias szándékairól.62 Még ezeknél is pontosabb értesüléseket hozhatott az a néhány politikus, aki egy ideig Mária királyné bizalmasai közé számított, de aztán teljes szívével I. Jánoshoz pártolt. Frangepán Kristóf és Brodarics István volt a legjelentősebb közülük: az első nem sokkal a fehérvári koronázás után, a második 1527 márciusában hagyta oda a pozsonyi udvart — úgy tűnik, éppen azért, mert lelkiismerete nem békülhetett a Magyarország elleni háborús tervekkel.6 3 Végül pedig külföldről is érkezett több jóindulatú figyelmeztetés, a legjellemzőbb a bajor hercegek május 18-i üzenete, amely alig egy hét eltéréssel adta meg a Habsburghadak indulásának időpontját.6 4 A király pedig értett a szóból. Kancelláriája már 1527. január 20-án a pápának írt egyik levelében megfogalmazta, hogy Magyarországot Habsburg-támadás fenyegeti, s ez később is sűrűn visszatérő motívuma marad a magyar diplomáciai iratoknak.6 5 Kézenfekvő lehetőségnek látszott, hogy a katonai fenyegetésre ellen-fenyegetéssel válaszoljanak. A kezdeti hetek harcias lelkesedése nyom nélkül múlt el, csak később, a bécsi tárgyalási kísérlet kudarca és a Harrach-féle kezdeményezés közötti időben történt (Frangepán Kristóf révén) ilyesféle próbálkozás. Hiába szakadt el újra a Trencsénben fölvett fonal, s hiába javasolták János királynak a katonai vezetők — Frangepán Kristóf, Radies Bosics és (elpártolása előtt) Csemi Jován —, hogy előzze meg Ferdinándot, kezdjen hozzá az osztrák tartományok dúlásához: az uralkodó a gondolatot egészében elvetette.66 Tekintsünk most el attól, hogy Magyarország — fél esztendővel Mohács után — elég erős lett volna-e egy osztrák—cseh háborúhoz. Azt se bolygassuk, Cserni Jován épp ekkoriban bekövetkező pálfordulása mekkora megterhelést jelentett az új kormány számára. 6 3 Egy bécsi (leleplezett) kémről Jászay P. 334.1. A levelek elfogásáról ld. a regensburgi utasítást, Jászay P. 424.1., Heiß 165.1. stb. 6 3 Jászay P. 222 (sk.). 1.; Sörös Pongrác: Jerosini Brodarics István, Budapest, 1907 (továbbiakban: Sörös P. Brodaries) 81. sk. 1., uő. Századok, 1917 (továbbiakban: Sörös P. Századok) 432.1.: ez utóbbi szerint Frangepán Ferenc is tisztelgett Máriánál, mikor Rómából Budára utazott. Vö. még Heiß 150. és 159. 1. 6 "Muffat 42. sk. 1 „SzalayL. Adalékok 45. 6 5 Pl. a pápának írt egyik levélben: OL Nagy István gyűjt, 1. cs. hely és év nélkül (1527 tavasza); vagy a regensburgi követi utasításban. 66 Acsády /. 32.1. Zermegh János emlékezéseinek (Rerum gestarum inter Ferdinandum et Johannem Hungáriáé reges. .., a Schwandtner-féle Scriptores rerum Hungaricarum II. kötetében, Vindobona, 1764) János király szájába adott indoklása megfelel a magyar diplomácia keresztény frazeológiájának, de ennél többet aztán nem is mond.
