Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: Megosztott parasztság - egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században. (I. rész.) 3/I

EGYSÉGESÜLŐ JOBBÁGYSÁG A 13. SZÁZADBAN 9 hogy az ilyen szolgákat mindig mansio (mansus) szerint tartották nyilván, míg az „eketartozéknak" számítókat csak elvétve. Ez a további szempontból kulcsfogalom, a manere („megmaradni", „tartózkodni") származéka, eredetileg a házat, magát a lakhelyet jelölte, másodlagosan a benne lakó családot vagy ,.háznépet" — modern kategóriában háztartást. A két jelentés gyakorlatilag elválaszthatatlanul összeolvadt, s együttesen juttatta kifejezésre a választóvonalat magán a szolganépen belül. Az ekékhez beosztott szolgákat „ház (nép)" szerint általában már csak azért sem lehetett számon tartani, mert gyakran sem házuk nem volt, sem monogám családi kötelékben nem élhettek. Innen a gyermekes szolganők, másfelől az egyedülálló szolgák sokasága az oklevelekben. Még a tihanyi összeírásban is (1211) külön rovat alatt vették számba a „szolganők fiait" (fllii ancillarum), ahogy például egy Adalbert nevű úr által felszabadított két-négygyermekes kvázi-családi egységek (1153) többségének „feje" egyedülálló nő, az oklevelekben számba vett ancillák általában gyermekesek (pl. 1141, 1153, 1217), másfelől viszont például a garamszentbenedeki apátság 35 udvardi szolgája közül 20 egyedülálló, gyermektelen (sine filio) férfi volt (1228). A házépítés engedélye egyszersmind a „család" különben labilis fogalmánakis keretet adott. Nyugat-Európában terminológiailag is megkülönböztették az úr gazdaságában dolgozó házi (rab) szolgát (manicipium domesticum) a „házas szolgától" (servus casatus). De nemcsak „háztartása", hanem bizonyos értelemben „gazdasága" is volt már az utóbbinak. Későbbi rendelkezésekből (1199, 1238) következtetve 30 hold körüli földnagyságot és szokás szerint fél ekefogatra való jószágot, azaz négy ökröt kaphatott egyegy ilyen „földre ültetett" szolga. Már az imént említett Adalbert úr két prédiumán ez volt a norma, ami logikus is, hiszen voltaképpen csak megfordult a „prédiális" viszonylat, ahol viszont rendszerint nyolc ökörhöz volt szokás beosztani két szolgát. A szolgai mansio mögött azonban a parasztgazdaságnak egyelőre még inkább csak zsenge csírái vagy bizonytalan lehetőségei húzódtak meg. Már akár a ház vagy a család felől nézve is labilis volt a képlet, hiszen a „házas" szolgának .javai" (bona) éppúgy nem lehettek, mint úri ekéhez beosztott sorstársának, következésképpen a ház sem volt tulajdona, lévén hogy ő maga, személy szerint maradt meg „tulajdonnak", ura propriusának. Családi keretei is törékenyek maradtak, hiszen a kötelékeket az úr bármikor szétszakíthatta, a féijet a feleségtől vagy gyermeket a szülőktől elválasztva eladhatta, eladományozhatta. Ha olykor kivételes kegyként meg is engedték a szabad személlyel való összeházasodást, még korszakunkban is előfordult, hogy szolgaférfit fiaival együtt, de a nő nélkül eladták, mert a feleség szabad volt (1243). A gazdaság felől tekintve még ennél is bizonytalanabb volt a képlet. A földet, ekét, állatot a szolga csak használatra (ad usum) kapta, mindezt nem „birtokolta" (possidere). Az úr a szolgát bármikor áthelyezhette másik birtokára, beoszthatta egyéb szolgálatba vagy elidegeníthette, birtokosztály esetén a rokonnak adhatta át. Ház, ember és föld kapcsolata ideiglenes és ingatag maradt, a szolgai mansio és a „használatba" kapott terra szerves „gazdasággá" nemigen állhatott össze. Egyfelől az önálló gazdálkodás jegye volt ugyan, hogy az ilyen szolgát már László király törvénye (I, 40) tizedre kötelezte, másfelől azonban a gazdaság korlátaira világít rá, hogy a tizedfizetés a gyakorlatban 1—2 gabonakepe átalányra változott. Mert a szolgai mansio mint elsajátítási egység is nyomorúságos gazdaságot testesített meg. Minthogy önálló gazdálkodását terhelő szolgáltatási kötelezettsége volt, ez néha a névben is megkülönböztető módon kifejezésre jutott (pl. servi debitores 1140), de még a nagyobb birtokszervezetekben, királyi és egyházi földeken érvényesített elv, a termés felének (media oars) beszolgál-