Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Breccia; Alfredo: Az olasz külpolitika és Magyarország (1922-1933) 1363/VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1363 1936-ban az Agrárpárt felépítése is megváltozott: külön szlovák bizottság alakult. A párt politikájában egyre inkább a cseh és a szlovák nemzet egymásmellettisége érvényesült. A szlovák politikai élet polarizálódásával a pozsonyi agrárpárti orgánumok között is viták indultak az autonómia kérdése körül. Összefoglalóan megállapítható, hogy az első' Csehszlovák Köztársaság létrejöttében, majd stabilizációjában igen fontos szerepet játszó Agrárpárt csehszlovakizmusa a 30-as évekre meggyengült. (Historicky casopis 1979. 4. 515-532.) II. V. ALFREDO BRECCIA: AZ OLASZ KÜLPOLITIKA ÉS MAGYARORSZÁG (1922-1933) A kérdés eló'zményeit vizsgálva a Római Nemzetközi Szabadegyetem kelet-európai történet professzora megállapítja, hogy az első' világháború után Magyarország újbóli bekapcsolódásához a nemzetközi életbe hozzájárult Delia Torretta olasz külügyminiszter közvetítő' tevékenysége a Burgenland kérdésében 1921 októberében Velencében megtartott konferencián. A szerző szerint ez két szempontból is jelentős volt Magyarország számára: 1. A vesztett háború után először vehetett részt egyenjogú félként egy olyan nemzetközi konferencián, amelyen egy győztes nagyhatalom képviselője elnökölt. 2. A Sopron kérdésében elhatározott népszavazás bizonyította a trianoni béke igazságtalanságát és megváltoztathatóságát. A kisantant országai szembehelyezkedtek Olaszország közvetítési kísérleteivel, mert azokban a Duna menti status quo veszélyeztetését látták. Mussolini viszont a kisantantban látta az olasz törekvések akadályát Közép-Európában, és ezért már nem sokkal hatalomra jutása után, 1922 októberében - az Ébredő Magyarok Egyesületének küldöttsége előtt - támogatásáról biztosította Magyarország revízió követeléseit. A magyar uralkodó körök és személy szerint Bethlen István miniszterelnök örömmel fogadták az olasz kormányfő állásfoglalását. A szerző rámutat arra, hogy közvetlenül hatalomra jutása után Mussolini kettős politikát folytatott a monarchia utódállami vonatkozásában : nyilvános állásfoglalásaiban hangoztatta a párizsi békeszerződések betartásának szükségességét; titokban viszont támogatta az olasz befolyás alatt álló fasiszta és felforgató mozgalmakat, beleértve a magyart is. Bethlen figyelmeztette Mussolinit, hogy a magyar fasiszták „közönséges kalandorok", akik nemzetközi bonyodalmakat akarnak provokálni. Az olasz kormányfő válaszában megnyugtatta, hogy a fasizmust kizárólag olasz mozgalomnak tartja, és nem kívánja külföldi terjesztését. Ezt bizonyítandó, Mussolini nem fogadta Fr;edrichet, a magyar szélsőjobboldal 1922-ben Rómába látogató egyik vezérét. Hasonlóan kettős volt Mussolini állásfoglalása a magyar jóvátétel kérdésében: egyrészt támogatta a fizetést szorgalmazó, keményebb francia álláspontot, másrészt — politikai megfontolásokból -hajlandónak mutatkozott Magyarország terheinek enyhítésére és nemzetközi kölcsön kezdeményezésére. Amikor Bethlen 1923 májusában Párizs és London után Rómába látogatott, Mussolini biztosította őt arról, hogy hogy támogatja a magyar jóvátétel 20 éves moratóriumát és a Magyarországnak nyújtandó külföldi kölcsön gondolatát. Ugyanakkor kifejtette Róma, Budapest és Bécs „bizonyos akcióegységének" szükségességét, anélkül azonban, hogy ez kiváltsa a kisantant gyanakvását. Miután azonban Olaszország nem tudott jelentős gazdasági segítséget nyújtani Magyarországnak, Budapest a Népszövetség keretein belül közvetler-.ül a kisantant képviselőivel folytatott tárgyalásokat, amelyek eredményeként 1924 márciusában aláírták a jóvátétel és a kölcsön kérdéseiről szóló megállapodást. Mussolini joggal panaszolhatta, hogy Olaszország gazdasági gyengesége akkor megakadályozta „politikai befolyásának megerősödését Magyarországon és általában Közép-Európában". 18*
