Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Cierny; Ján: Nová orientácia zahraničnej politiky Československa (1941-1948) (Ism.: Szarka László) 1355/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1355 JÁN CIERNY: NOVÁ ORIENTÁCIA ZAHRANIŐNEJ POLITIKY ŐESKOSLOVENSKA (1941-1948) (CSEHSZLOVÁKIA KÜLPOLITIKÁJÁNAK UJ ORIENTÁCIÓJA 1941-1948) Bratislava, 1979. 326 old. Ján Cierny két részre osztott munkájának a „Háború és szövetség" címet viselő' első felében a világháború teheráni konferenciáig terjedő szakaszának diplomáciai eseményeiből kiindulva, az új csehszlovák külpolitikai orientáció kialakulásának feltételeivel, szervező tényezőivel foglalkozik. Mára könyv elején rámutat arra. hogy az új orientáció szempontjából a Beneü-féle londoni emigráns csehszlovák kormány, ill. a csehszlovákiai ellenállásban vezető szerephez jutott kommunisták szlovákiai és Gottwald vezette moszkvai csoportja közötti erőviszonyok, valamint az ezek változását eredményező események bizonyultak döntő jelentőségűnek. A két tábor együttműködésének lehetősége a londoni kormány és a kommunista csoportok külpolitikai programjának alapjában azonos céljából, Csehszlovákia helyreállításából adódott. Az együttműködés kiterjesztésének további elengedhetetlen feltételét a szovjet diplomácia -Majszkij, londoni követ által realizált - kezdeményezése és Beneü céltudatos előrelátása nyomán 1941 nyarától helyreállt csehszlovák-szovjet kapcsolatok és az ezek által adott diplomáciai helyzetelőny kiaknázása jelentették. A szerző érzékletesen vázolja BeneS útját, miként vezetett az a feltétlen nyugatbarát és szovjetellenes külpolitikai programtól a háború során kialakult szituáció tudomásul vételén keresztül a szovjet szövetség kényszeredett — a hangzatos, de kétélű csehszlovák híd-koncepcióhoz való ragaszkodással ellensúlyozott - megkötéséig, annak nem csekély fortélyról és leleményről árulkodó felhasználásáig. Az angol külpolitika erélytelen föderatív elképzeléseivel szemben, a szovjet diplomácia hathatós segítségével, maga Beneá is mind következetesebben a háború előtti status quo visszaálh'tásának programját vallotta, félretéve a lengyel-csehszlovák unióterveket. A szövetséges nagyhatalmak 1943. októberi moszkvai tanácskozása és a röviddel azután aláírt szovjet-csehszlovák szövetségi szerződés annak a csehszlovák külpolitikai programnak a jóváhagyását jelentette, amelynek megvalósításában a szovjet katonai sikereknek, az ezekre épülő csehszlovák kommunista terveknek, akcióknak és programoknak mind nagyobb szerep jutott. A csehszlovákiai ellenállás problémáira összpontosuló belpolitikai fejlődésképbó'l adódó legfontosabb tanulságot Cierny a már háború utáni hatalmi pozíciók biztosítására törekvő BeneS körül csoportosult polgári erők visszahúzó szerepének nyilvánvalóvá válásában látja. A kommunisták vezetésével folyó ellenállási mozgalom tényét Benedek végeredményben semmivel sem tudták ellensúlyozni. Mint Cierny hangsúlyozza, az a tény, hogy a londoniak a felszabadított csehszlovák területekre Moszkván keresztül érkeztek, több, mint jelkép: - az erőviszonyok reális tükröződése. A „Szövetség békeidőben" című második rész a csehszlovákiai változások európai kontextusát tárja fel. Érdekes Cierny eszmefuttatása Csehszlovákia Lengyelországénál és Jugoszláviáénál kedvezőbb külpolitikai helyzetének okairól. Szerinte ezek leglényegesebbike a csehszlovák ellenállásban vezető szerepet játszott kommunista vezetés egyöntetűen szovjet orientációja és e tény BeneSék által történt respektálása. Külön fejezetek tárgyalják az új orientáció bázisát szélesítő kapcsolatok kiépítését és az ezt kiváltképp csehszlovák-lengyel, csehszlovák-magyar vonatkozásban megnehezítő rendezetlen kisebbségi kérdést. Ez utóbbi feldolgozása külpolitikai tárgyú csehszlovák munkában, kétségkívül újdonságnak számít. Feltétlenül figyelmet érdemlő megállapításai, következtetései ellenére sem sikerült azonban, véleményünk szerint, következetesen ábrázolnia a csehszlovákiai kisebbségi kérdést - annak felszámolása útján - megoldani kívánó kül- és belpolitikai erőfeszítések szövevényes mechanizmusát. Helyesen látja meg a BeneSék által 1944. november 23-án a szövetségeseknek megküldött kisebbségi tárgyú memorandum, ill. a Gottwaldék által kidolgozott kormányprogram radikális kisebbségi megoldási javaslata és a végrehajtás tényleges feltételei, valamint következményei közti különbségeket.