Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Cierny; Ján: Nová orientácia zahraničnej politiky Československa (1941-1948) (Ism.: Szarka László) 1355/VI

1356 TÖRTÉNETI IRODALOM 1356 ellentmondásokat. Ugyanakkor úgy tűnik, a szerző is ellentmondásokba keveredik a kommunista párt kisebbségi és ezzel kapcsolatos külpolitikájában jelen volt nacionalista jegyek megítélésében, jóllehet ezekre már csehszlovák szerzők is rámutattak. tierny a CSKP kisebbségi politikájában, annak kialakításában két szempontot tart meghatározónak: „. . . elsőként az egész csehszlovák otthoni és külföldi ellenállás osztály-, társadalmi és nemzeti felszabadító akcentusát, másodsorban a csehek és szlovákok történelmi tapasztalatait a kisebbségekkel". S minthogy ez utóbbi szempont viszonylagosságára a szerző más helyen maga is rámutat, fölöttébb sajátságosnak tartjuk a kollektív bűn elvének CSKP által történt elfogadása - következő oldalon egyébként a szerző által is megcáfolt - magyarázatában a következő érvelést: „A pártnak - a nemzetiségi kérdésben elfoglalt internacionalista álláspontjából adódóan - nem "volt oka különösképpen hangsúlyozni a németek kitelepítésével kapcsolatban a differenciált hozzáállást, még ha a német antifasiszták érdemeit figyelembe is akarta venni" (238 old.). Ugyanitt a csehszlovák ellenállás „nemzeti háború" jellegét említi a kisebbségi kérdésben foganatosított, „következményeiben a német és magyar kisebbség egésze és tagjai számára kevezőtlennek bizonyult bizonyos intézkedések végrehajtását" elhatározó döntések okaként. További fontos nóvuma íierny értékelésének a csehszlovák kormány által Magyarországgal szemben támasztott a párizsi békekonferencia elé terjesztett politikai és területi követelések argumentációjára vonatkozó rész: „Amikor a csehszlovák delegáció ezeket a követeléseket [a bécsi döntés érvénytelenítése, a pozsonyi hídfő kiterjesztése, a magyar kisebbség jogait biztosító statutum tervének elejtése, 200 ezer magyar nemzetiségű személy egyoldalú kitelepítése - Sz. L.] indokolta, nyilvánvalónak kellett lennie annak, hogy koncepciójának komoly gyöngéi vannak. Például azt az érvelést használta, miszerint a magyar kisebbség a német kisebbséggel együtt szétbomlasztotta a köztársaságot. Azzal is érvelt, hogy » a polgári Csehszlovákiában a magyar kisebbségnek nem csupán minden polgárjoga megvolt, de ezen felül még nemzeti többletjoggal is rendlekezett« (D. M. Krno: Pariz 1946, Bratislava, 1947. 10. old.). Azt bizonygatta, hogy a legyőzött Magyarországon irredenta tendenciáktól lehet tartani és hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség a nacionalizmus, sovinizmus forrása, ami Csehszlovákia békés belső fejlődését veszélyezteti. A csehszlovák delegáció argumentációjában azok a beneSi gyakorlatnak megfelelő tendenciák jelentkeztek, amelyek a müncheni döntésért viselt felelősséget szűken értelmezve, helytelenül a burzsoázia szükségletei szerint magyarázták, és a két háború közötti csehszlovakista elmélettel és gyakorlattal, valamint a nemzetiségi jogok megsértésével összefonódott polgári politikát védelmezték." (254. old.) A hosszabban idézett megállapításból is kitűnik, hogy éierny érzékeli és feltárja a vüágháború utáni csehszlovák külpolitika ellentmondásait. Ugyanakkor véleményünk szerint megválaszolatlanul hagyja a munka gerincét képező új orientáció szempontjából az egyik legalapvetőbb kérdést: milyen mértékben érvényesült a javarészt Benesék által képviselt folyamatosság, és a régivel való szakítást képviselő kommunista koncepció mennyiben és milyen vonatkozásban akceptálta a kontinuus törekvéseket? A jelzések, a válaszok, amelyek fel-felbukkannak, nem egységesek. Maga a szerző mutat rá, hogy nem egyszerűen BeneíS és a kommunisták szembeállítása a megoldás, a legtöbb kritikus ponton mégis ehhez folyamodik. Hasonló kételyek merülnek fel az olvasóban a második rész további fejezetei kapcsán is. Ezekben a külkereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak az új orientáció szempontjából rendkívül fontos szerepét, a BeneS és Jan Masaryk külügyminiszter Csehszlovákia kelet-nyugati szövetségi egyensúlyának megteremtésére tett kísérleteit vizsgálja. Az időközben miniszterelnökké választott Gottwald vezetésével, a köztársaság biztonságára hivatkozva, a CSKP rendkívül határozottan lépett fel a Szovjetunió felé való orientálódás kizárólagossága mellett, ami a Marshall-terv elutasítása után és a közbülső megoldásokat eleve kizáró, kiéleződött kelet-nyugati viszonyok közt rövidesen ténylegesen is egyedüli megoldás maradt. Cierny könyve a csehszlovák külpolitika megújulásának folyamatát összességében meggyőzően és hitelesen mutatja be. Szarka László