Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1949) (Ism.: Póth Piroska) 1348/VI

1348 TÖRTÉNETI IRODALOM 1348 DOKUMENTUMOK A MAGYAR KÖZOKTATÁS REFORMJÁRÓL (1945-1948) összeállította és a bevezetőt írta: Danes Istvánné Kossuth Könyvkiadó, 1979, 861 1. 1944-45-ben, amikor a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai megkezdték az ország gazdasági, társadalmi és politikai életének demokratikus átformálását, aligha akadt vezetőik között egy is, aki ne lett volna tisztában azzal, hogy ezen átalakulásnak mennyire integráns részét képezi a kultúra, ezen belül a közoktatási rendszer demokratizálásának szükségessége. Annál is inkább így volt ez, mivel az új államhatalom olyan, szellemében retrográd, intézményi struktúrájában pedig szűkkeblű iskolarendszert örökölt, amely egy modern polgári demokrácia igényeihez és lehetőségeihez képest is elavult volt. Az új, népi demokratikus rendszer megszilárdulása, az elért társadalmi-politikai változások megőrzése és továbbfejlesztése elképzelhetetlen volt anélkül, hogy a népi erők ne vívják meg a maguk kulturális forradalmát is, hogy ne törekedjenek a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörése, az uralmukat jól szolgáló „zsákutcás" iskolarendszer felszámolására. 1945-1948 között az új államhatalom iskolapolitikájának centrális kérdése — az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek újbóli biztosításán, a tananyag tartalmi kérdéseinek tisztázásán s az egész pedagógustársadalom demokratikus irányú áthangolásán túl - a közoktatási rendszer intézményi struktúrájának átalakítása volt. Az ellenforradalmi korszak közoktatási rendszerének kialakításánál fontos szerepet játszott az a megfontolás „hogy a négy népiskolát végzett 10 éves tanulósereg három »tehetség«-osztályra (jók, közepesek, gyengék) tagozódik,másrészt adva van a társadalmi szükségletnek megfelelő három jellegzetes tanulmányi irány: a gimnáziumi-egyetemi, a polgári iskolai-középfokú gyakorlati és a népiskolai-alsóbbfokú gyakorlati. Mi sem egyszerűbb, mint az iskolai bizonyítvány minősége szerint terelni a gyermekeket a megfelelő iskolába, ott végezhető tanulmányait és továbbhaladási lehetőségét szigorúan körülkorlátozni s ily módon a társadalom szükségletét kielégíteni." (Barra György: Régi és új közoktatási rendszerünk. Köznevelés, 1946/6. 7. o.) Ez azután a gyakorlatban példátlan társadalmi igazságtalanságokhoz vezetett. Amellett ugyanis, hogy a nagy többség pályaválasztását már tízéves korban determinálta, továbbhaladási lehetőségeit behatárolta, s hogy a tíz-tizennégy évesek három fő iskolatípusát hierarchikusan alakította ki, a tehetség szerinti szelekció elve óriási torzulásokat szenvedett az egyes társadalmi réteghez, bizonyos lakóhelytípusokhoz való tartozás és az anyagi viszonyok kérdésein. Mindezek azt eredményezték, hogy a társadalom alsóbb néposztályai a felsőbb tanulmányokhoz vezető útról leszorultak, vagy rá sem kerültek. Ily módon az egész közoktatási rendszer működése a társadalmi egyenlőtlenségek konzerválása, illetve újratermelése irányában hatott. Az új iskolapolitika alapját a nyolcosztályos általános iskola megteremtésére irányuló törekvések képezték, melyet a népiskola, a polgári iskola, valamint a gimnázium I—IV. osztálya összevonásával kívánt létrehozni, így biztosítva a 6-14 éves korosztályok egységes képzését, a 10-14 évesek szakrendszerű oktatását. Ezen az alapon, ehhez méretezve kívánta az egész közoktatási rendszert újból felépíteni, megszüntetve bármely középiskolai típusnak a többi fölé rendelését, bármely középiskolai végzettségnek a felsőbb tanulmányok szempontjából való egyedül univerzálissá tételét. Ez a dokumentumgyűjtemény, amely a „Források a magyar népi demokrácia történetéhez" című sorozat harmadik köteteként jelent meg az Új Magyar Központi Levéltár, valamint az Oktatásügyi Minisztérium közös kiadásában, az általános iskola megteremtésének problémáit, az állami oktatáspolitika célkitűzéseit s ezek megvalósulásának folyamatát állította a válogatás középpontjába. Ε kérdéskörről már eddig is több feldolgozás, tanulmány látott napvilágot, így a kötet összeállítójának és szerkesztőinek célja az volt, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium idevágó iratanyaga egy részének közzétételével az eddig megrajzolt képet hitelesebbé, teljesebbé tegyék. Az iskolarendszer intézményi struktúrájának átalakítása mellett az állami oktatáspolitikának adott időszakban más, nem kisebb nehézséget jelentő problémákkal is szembe kellett néznie. Mindé-