Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról (1945-1949) (Ism.: Póth Piroska) 1348/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1349 nekeló'tt biztosítani kellett az oktatás tárgyi és személyi feltételeit. A háború folyamán mintegy 84 millió aranypengőnyi károsodás érte a népiskolai és gimnáziumi hálózatot, a fővárosban pedig csaknem a felére csökkent a használható tantermek száma. Súlyos károkat szenvedtek az iskolai berendezések, az oktatási eszközök is. A legsürgősebben végre kellett hajtani a tankönyvek felülvizsgálatát, bevonni a fasiszta szelleműeket, helyettük újakat íratni és nyomatni. Az általános papírhiány közepette ez éppoly problémát jelentett, mint a diákság füzetekkel való ellátása. A száguldó infláció közepette szinte megoldhatatlan feladatot jelentett a pedagógusok létfeltételeinek biztosítása, s ilyen körülmények között kellett át- és továbbképzésüket megszervezni, az új hatalom számára őket megnyerni. Szót kellett értenie a kultuszkormányzatnak az egyházakkal is, hiszen ezek iskolafenntartási jogát, iskoláik autonómiáját törvények bástyázták körül. Bármily anakronizmus volt is ez, az új rendszer egyelőre nem kívánta frontális támadással megszüntetni őket, s kiélezni egyébként is labilis viszonyát az egyes felekezetekkel. A Függetlenségi Front pártjain kívül ugyanis ez idő szerint az egyházak -főként a katolikus egyház - képviselték az egyetlen számottevő és mozgósítható, ideológiai-társadalmi-politikai befolyással rendelkező erőt Magyarországon. Az új iskolarendszer megteremtésére irányuló törekvések azonban akarva-akaratlanul is érintették az egyházi iskolák autonómiájának kérdését. Hogy miként, erről szépen beszél a kötetben közreadott dokumentumok egy része. Mindenesetre tény, hogy az egyes felekezetek iskolafenntartói joga jelentősen megnehezítette az általános iskolai rendszer kiépítését, s az egyházak magatartása e kérdésben nem könnyítette meg az állami oktatáspolitika dolgát. Nem kívántak ugyanis e jogukról lemondani, sem iskoláik autonómiájának megcsorbításába beleegyezni, hiszen ez társadalmi befolyásuk megőrzésének egyik legjelentősebb pillérét jelentette. Ily módon az új közoktatási rendszer megteremtésére irányuló törekvéseknek állandó neuralgikus pontja volt az egyházi iskolák kérdése, amely végső soron az állam és egyház viszonyában is állandó feszültségforrást jelentett. Végül, de nem utolsósorban szembe kellett néznie a közoktatásügyi minisztériumnak a felnőttoktatás megszervezésének kérdéseivel, intézményi kereteinek kiépítésével. Az új rendszer vezető és szakember bázisának létrehozásával ugyanis nem lehetett addig várni, amíg az iskolákból kikerül az új népi demokratikus szellemben nevelt értelmiség. Égető szükség volt a hiány gyors pótlására, s ezt kívánták a társadalmi igazságtalanságok orvoslására vonatkozó elvárások. Mindezen problémák megoldása csak több éves folyamat eredménye lehetett. Végighúzódtak a népi demokratikus átalakulás négyéves folyamatán, s a kultuszkormányzatnak állandóan napirenden kellett őket tartania. Éppen ezért, a könnyebb tájékozódás elősegítése érdekében a dokumentumok közreadói a források csoportosításánál a tematikus és időrendi elvet együttesen alkalmazták. Éves bontáson belül külön egységekbe gyűjtötték az egy témára vonatkozó különböző jellegű dokumentumokat: rendeleteket, rendelettervezeteket, jelentéseket, átiratokat, belső ügyviteli iratokat stb. Főbb témaképző csoportok a következők: 1. az oktatás tárgyi feltételei, ezek állapotáról szóló jelentések, illetve javításukat célzó kezdeményezések; 2. az oktatás demokratizálásának kérdései: az egyes pártok, társadalmi szervek kezdeményezései, az új tankönyvek és tantervek megalkotásának, az általános iskola megszervezésének, a tanuló ifjúság demokratikus szellemű közéleti nevelésének, valamint a felnőttoktatás megszervezésének problémái, vitás kérdései; 3. a pedagógusok demokratikus átképzését, szakmai továbbképzését és a nevelőképzés reformját érintő kérdések, javaslatok, intézkedések. A kötetben közreadott több mint négyszáz dokumentum közül az e témákra vonatkozó ismereteinket azok a források árnyalják, gazdagítják leginkább, amelyek egyfelelől az egyes döntések előkészítésére, belső vitáira vonatkoznak, másfelől pedig az intézkedések megvalósulásának folyamatáról, mikéntjéről tanúskodnak. Különösen figyelemre méltóak utóbbiak, amelyek alapján a dokumentumgyűjtemény forgatója képet alkothat magának arról az óriási szakadékról, amely a „nincs de kell, hát legyen", a társadalom szükségletei, valamint a megvalósítás objektív lehetőségei között fennállt. Tudnunk kell ugyanis, hogy bármennyire magától értetődő volt az e problémák megoldásának szükségessége, a politikai és főként gazdasági megfontolások gúzsba kötötték a kultuszkormányzat kezét, s így a kívánságok, elvárások megfogalmazásától, illetve deklarálásától még hosszú, szükségmegoldásokon keresztüli út vezetett a megvalósulásig. Hiszen ezek megoldása nem pusztán politikai attitűd kérdése volt, hanem - és jórészt - anyagi természetű probléma is. Ily módon szívesen vettük volna, ha a teljesebb kép kedvéért ez az egyébként kitűnő dokumentumgyűjtemény kiegészült volna azokkal az adatokkal, amelyek kézzelfoghatóan mutatják azokat az pénzügyi kereteket, amelyek közé a minden-