Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása (Ism.: Pritz Pál) 1344/VI
1344 TÖRTÉNETI IRODALOM 1344 VIGH KÁROLY: BAJCSY ZSILINSZKY ENDRE KÜLPOLITIKAI NÉZETEINEK ALAKULÁSA Budapest, Akadémiai Kiadó. 1979. 171 1. Fontos és nehéz feladatra vállalkozott munkájának megírásával a szerző'. Hiszen a politikai folyamatok plasztikusan hiteles ábrázolása elképzelhetetlen az ezen történéseket számottevően befolyásoló eszmék rekonstruálása nélkül. A nehézség több forrásból táplálkozik. Vigh Károly egyrészt nem támaszkodhatott a korszak külpolitikai gondolkodásának történetét bemutató munkára, következőleg Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikával kapcsolatos gondolatait sokszor nem tudta elhelyezni eszmetörténeti konstrukciókban. Egy ilyen szintézis minden bizonnyal csak akkor fog megszületni, ha e periódus különféle rendű és rangú, de nem jelentéktelen szereplőiről, azok gondolkodásáról már elkészültek a jól megírt feldolgozások. Ε munkák ellenben — ha nem is azonos mértékben - de mind szenvedni fognak abban a fogyatékosságban, amelyet egy alapszintézis hiánya okoz. A majdan megszülető összefoglalás hitelességét pedig a részmonográfiák gyengéi fogják csorbítani. Egyszóval minden bizonynyal meg lehet kockáztatni, hogy egy több lépcsős folyamatról van szó, amelyet azért hangsúlyozunk, nehogy irreális követelmények kéressenek számon a jelen és más hasonló munkákon. A külpolitikai gondolkodás feltárásához másfelől - ha nem akar a szerző egy önmagába zárt világban mozgó, steril leírás szintjén megmaradni - elengedhetetlenül fontos magának a külpolitikának a tüzetes ismerete. Ha egy ilyen tudást nyújtó összefoglalás nem áll rendelkezésre, úgy magának a szerzőnek kell, tárgya színvonalas megírásához kiegészítő kutatásokat végezni. Juhász Gyula érdeme, hogy az ellenforradalmi Magyarország diplomáciatörténetéről egy színvonalas áttekintéssel rendelkezünk, amely az eligazodáshoz sok lényeges ponton biztos segítséget nyújt. Jellegénél fogva ellenben e könyv nem adhat sok olyan részismeretet, amelyek Bajcsy-Zsilinszky külpolitikai nézeteinek elemzéséhez különben szükségesek. Másrészt pedig e munka 1969-es és 1975-ös második, bővített és átdolgozott kiadásának összevetése jól mutatja, hogy a gyarapodó szakirodalmi ismeretek, nemkülönben a tisztuló történelmi távlat fényében még nem kevés (nem is éppen lényegtelen) részletkérdésben mód és szükség van az újatmondásra. Mindezt előrebocsátva, hadd állapítsuk meg, hogy Vigh Károly választott célkitűzését lényegében eredményesen valósította meg. És mivel a kérdéskör valamelyes ismerője is jól tudja, hogy Bajcsy-Zsilinszkyre vonatkozó írásaival a szerző korábban heves viták tüzébe került, ezért indokolt kiemelni: e munka értékét külön is növeli, hogy Vigh Károly most a korábbi írásainál általában lényegesen körültekintőbben, árnyaltabban közeh'ti meg Bajcsy-Zsilinszky valóban kivételes életútját. Az értekezés szerkezete világos, előadása - néhány fogalmazási és stiláris fogyatékosságtól eltekintve - gördülékeny, jól követhető. A könyv legfontosabb tartalmi erényét abban látjuk, hogy lapjairól érzékletesen bontakozik ki Bajcsy-Zsilinszky megrendítő állhatatossága. Az a soha nem lanyhuló erőfeszítés, amellyel élete tragikus befejezéséig nem szűnik meg rajongva szeretett nemzetét előbb a német expanzió veszélyére figyelmessé tenni, ellene váteszi erővel óvni, majd a német behatolás ellen - pedig szinte az utolsó percig meddő eredménytelenséggel - fáradhatatlanul mozgósítani. Az 1919-1926 közötti időszak vázlatos áttekintése nyomán az értekezés a Bajcsy-Zsilinszky által indított Előőrs c. hetilap fémjelezte átmeneti időszak eszmei fejlődéséről ad képet. 1928 és 1932 között Mussoüni Olaszországa iránti csodálatától Bajcsy-Zsilinszky a nemzeti radikalizmuss megfogalmazásáig, a német fasizmus heves bírálatáig, a francia orientáció igenléséig jut el. A munka legrészletesebben kidolgozott fejezete az 1933-1939 közötti időszakot tárja fel. Bemutatva Bajcsy-Zsilinszkynek a német-olasz együttműködésre építő hivatalos külpolitikával szembeni eszmei csatározásait, sokoldalúan ábrázolja hősének a német és a magyar revízió elválasztására irányuló - megvalósíthatónak aügha tekinthető - erőfeszítéseit. Behatóan foglalkozik Bajcsy-Zsilinszkynek a magyarság történelmi szerepére vonatkozó nézeteivel, szinte lépésről lépésre követve nyomon e nézetkomplexum oly sok irreális, romantikus elemének fokozatos leépülését, helytálló felismeréseinek megszületését, köztük is különös súllyal a Duna-völgyi megbékélés gondolatának formálódását. A második világháború alatti éveket tárgyaló, befejező fejezet — arra hivatkozva, hogy Bajcsy-Zsilinszky ekkori tevékenysége meglehetősen feldolgozott - eléggé szaggatott. Mégis az előadás itt
