Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Schesaeus; Christianus: Opera quae supersunt omnia (Ism.: Bessenyei József) 1329/VI
1330 TÖRTÉNETI IRODALOM 1330 ezek a kéziratok nem tartották fenn, a brassói Honterus-gimnáziumban találta meg azt Hegedűs István, akinek a Schesaeus-kutatás oly sokat köszönhet. Hegedűs a mű eme részletét lefordította, s a fordítást 1916-ban közzé is tette. (Mivel ma a brassói kézirat lappang, vagy végleg elveszett, s Hegedűs másolata is elveszett, Csonka itt kénytelen volt a magyar fordítást közölni a mű függelékében.) Hegedűs ki akarta adni az eposzt, s annak összes kéziratát tanulmányozta: az eló*bb említett töredéken kívül Miles, Heydendorff másolatait s még egy harmadik Schesaeus-kéziiatot is, amelyet a marosvásárhelyi Teleki Könyvtár őrzött. Hegedűs megállapította, hogy a „Ruina Pannonica" minden kézirata összehangzik, és hogy Miles kézirata volt a többi forrása. A marosvásárhelyi kéziratról Csonka nem tesz említést, nem közli, azt miért nem használta. De nincs okunk Hegedűs kutatásának értékét kétségbe vonni, s így a harmadik szövegvariáns hiánya nem csökkenti a mostani kiadás értékét. így tehát Csonka a mű V-VIII. és XII. énekét Miles és Heydendorff kéziratából, az I-IV. és IX-XI. énekeket pedig a wittenbergi és az Eder-féle nyomtatott kiadásból adta ki. Az eposz bevezetése egy Báthori Istvánhoz intézett ajánlás, amely Schesaeusnak a történetírás céljáról, műve megírásának okairól és módszertani elveiről vallott nézeteit tartalmazza. Az I. ének az I. János halálától Castaldo Erdélybe jöveteléig tartó időszak eseményeit foglalja össze röviden. Közben arra is sort kerít a szerző, hogy Erdélyt, annak népeit, városait bemutassa. (A humanista történetírói szokásnak tett eleget e betét beillesztésével.) Ehhez az énekhez csatlakozik a „Status religionis" címet viselő leírás, amely az erdélyi reformáció történetét adja a lutheránus lelkész szemléletének megfelelően. A II. ének Erdély átadását I. Ferdinándnak, a lippai eseményeket s Fráter György halálát írja meg, a III. ének az 1552. évi pozsonyi országgyűlés igen részletes és érdekes naplószerű leírásával kezdődik, majd Temesvár elestét, a török hadjárat további eseményeit énekli meg. A következő ének Eger várának 1552. évi dicsőséges védelmét szedi hexameterbe. A következő négy ének, - ezek most jelennek meg először nyomtatásban - többnyire erdélyi eseményekkel foglakozik. Az V. az Erdélybe küldött Castaldo hadainak viselt dolgait írja le, s 1556-ig beszéli el az eseményeket. 1559-ig halad a VI. ének, amely Küküllővárnak, Petrovics Péter várának elpusztítását, a „sacramentarius" Stancarus magyarországi és erdélyi működését, Petrovics Péter végrendeletét és halálát (függelékben kiadva Kendi Anna tragikus történetét), a Kendi testvérek és Bebek Ferenc meggyilkoltatását tartalmazza, s Izabella királyné végrendeletének, halálának és temetésének leírásával fejeződik be. Balassa Menyhért I. Ferdinándhoz pártolását, a székelyek 1562. évi nagy felkelését és Heraclides Jakab moldvai fejedelemségének (1563) történetét adja elő a következő ének. A VIII. ének hőse János Zsigmond. Az 1564-1565-ben Schwendi és Balassa Menyhért ellen viselt hadjáratait verseli meg Schesaeus. A török 1566. évi hadjáratával foglalkozik az ezt követő három ének, amelyek címe a wittenbergi kiadásban: História de bello Pannonico. A IX. ének Szulejmán hadjáratának okait tárja fel, majd elbeszéli, hogyan hódolt meg János Zsigmond a Magyarországra érkezett szultán előtt. A költő azzal menti hősének ezt a népszerűtlen akcióját, hogy azt az ország érdekében tette. A hadjárat legfontosabb eseményeit, Sziget és Gyula elestét örökíti meg a következő ének, Zrínyi Miklós sírfelirata is abban olvasható. János Zsigmond a XI. ének hőse is, aki megvédte országát a tatár hadak betörése ellen. Végül a XII. (kéziratban fennmaradt) ének az 1568-1571. évek eseményeit dolgozza fel. Igen szakszerűen részletezi az 1568. évi gyulafehérvári hitvitát, majd arról versel, hogyan pártolt el János Zsigmond a töröktől, Békés Gáspár bécsi követségét is tárgyalja. Megénekli a János Zsigmond halálát megelőző baljós jeleket, a fejedelem halálát és temetését. Ott a kézirat megszakad, pedig az ének élén álló tartalmi kivonat Báthory István erdélyi fejedelemmé választását az uralkodása első eseményeinek megörökítését is ígéri. Schesaeus ezek szerint nem fejezte be művét. De nemcsak az utolsó ének végének hiánya kelti a befejezetlenség érzését. Az I—IV. és a IX-XI. ének két önálló műnek tűnik, amelyeket a szerző nem forrasztott össze a később keletkezett énekekkel egységes egésszé. A sok betét is megtöri a cselekményt, a mű néhol egymást váltó jelenetek egymásutánjára esik szét. De ezek a jelenetek hitelesek, Schesaeus megbízható forrásokat használ, s ezért műve kiváltképpen az 1560-as évek erdélyi eseménytörténetére és egyháztörténetére nézve elsőrendű történeti forrás. A „Ruina Pannonica" most megjelent első teljes nyomtatott kiadása a magyar forráskiadás rangos teljesítménye, igen alapos filológiai munkálatok eredménye. Csonka lapalji jegyzetben közli a
