Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Schesaeus; Christianus: Opera quae supersunt omnia (Ism.: Bessenyei József) 1329/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1331 szövegvariánsokat, a Miles kéziratán olvasható lapszéli megjegyzéseket, valamint az idézetek, átvételek, célzások forrását. Humanista eposzról lévén szó, ezeknek se szeri, se száma; természetesen Schesaeus az eposzírók példaképétől, Vergiliustól vesz át legtöbbet, de más ókori szerzőkhöz (például Ovidiushoz), a Bibliához és a kortárs humanistákhoz is gyakran fordul egy-egy kifejezésért, mondatért. A kötetben lévő gazdag apparátus talán legértékesebb része éppen az a mutató, amely az antik és későbbi (többnyire kortárs humanista) idézetek szerzőit gyűjti össze. Ez komoly művelődéstörténeti tanulmánnyal ér fel. A filológiai apparátusból nem hiányzik a bibliai citátumokat egybegyűjtő index, valamint a versmértékek mutatója sem. A legterjedelmesebb természetesen a hely- és névrnutató. Ez a helyneveket ma használatos formájukban is feldolgozza, tehát például nemcsak a „Posonium" hanem a „Pozsony" és a „Bratislava" is rendszó lesz. Sajnos, a személynevek egy részének csak latinos formája rendszóértékű, s a ma használatos névalak nem kerül a mutatóba. Petrus, vaivoda Moldáviáé például Petru Rares névalakban nem szerepel. Megoldatlan a török nevek kezelése is. A magyarázó jegyzetek a szöveg jobb megértését a szereplő - olykor csak keresztnéven vagy méltóságnéven szólított — személyek azonosításával s a földrajzi helyek pontos megnevezésével segítik. Másik, kisebb részük az események elbeszélését korrigáló kritikai jegyzet. Úgy tűnik, hogy - szemben Ederrel, aki az első négy éneket történeti forrásként adta ki -Csonka az eposz szövegét mint szépirodalmi művet gondozta. Mindenesetre könnyebb helyzetben lesz az, aki a „Ruina Pannonica"-t szépírói alkotásként akarja tanulmányozni, mint az, aki történetírói munkaként fogja használni. A forráskritikai jegyzeteket és elemzéseket az auktormutatók csak részben képesek pótolni. Nagyon megkönnyítené a történészek dolgát egy olyan forráskritikai elemzés, amely Schesaeus és történeti forrásainak viszonyát kimerítően megvilágítja és egy olyan jegyzetapparátus, amely Schesaeus adatait a mai történettudomány eredményeinek tükrében vizsgálhatta volna. Ezek hiánya Csonka hatalmas teljesítményének értékéből nem von le semmit, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen mű kiadásakor jobban figyelembe kellett volna venni a történelemmel foglalkozók sajátos szempontjait, A kötet Schesaeus Keresztély összes (12) művét közli, keletkezésük időrendjében. Bár egynek jelentősége sem közelíti meg a „Ruina Pannonica"'-ét, többnyire nem lépik túl a korabeli humanista alkalmi költészet vagy szónoklat kereteit, mégis, a könyvismertetés szűkre szabott keretei között is feltétlenül említést érdemel közülük az „Oratio describens históriám vitae praecipuam clarissimi viri Leonharti Stöckelii" (Kiadása: Wittenberg 1563), amely a jeles reformátor - egyidőben Schesaeusnak is tanára - életének legfontosabb korabeli forrása, valamint egy másik beszéde, amelynek címe: „Oratio de origine et progressu inchoatae et propagatae coelestis doctrinae in hac miserrima patria nostra" (szövegét a Codex Hermannianus tartotta fenn napjainkig), s amely a magyarországi reformáció történetének nélkülözhetetlen forrása. A töredékek és kétes szerzőségű művek között egy rövidebb krónikát is találunk: „Compendium históriáé rerum Ungaricarum" címmel (Kiadása: Frankfurt am Main, 1596). Csonka hitelt érdemlően bebizonyítja, hogy Schesaeus, akit eddig szerzőjének véltek, nem írhatta. Ez a tény természetesen nem csökkenti a mű érdekességét. A krónika először Magyarország honfoglalás előtti történetéről szól, röviden, majd a fontosabb magyar méltóságokat, a magyar vármegyéket jellemzi pár mondattal. Azután az egyes királyok sorrendjében haladva írja le a fontosnak tartott eseményeket, a 15 — 16. századot részletesebben tárgyalva. Végezetül megállapíthatjuk, hogy ez a kiadás új fejezetet nyitott a Schesaeus-kutatásban. Reméljük, hogy eredményeinek hasznosítására minél előbb sor kerül, és így, az életművet birtokba véve, Schesaeus végre elfoglalhatja méltó helyét 16. századi szellemi életünk nagyjainak sorában. Bessenyei József 16*
