Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 127 juttatta kifejezésre az egyháziak s a klérussal kapcsolatosan a jobbágyok ellen irányuló nézeteket. így például, míg a jóváhagyott szövegben, félreérthetetlenül a keresztes hadjá­ratot meghirdető Bakócz Tamás esztergomi érsekre célozva, megtiltották, hogy a király parasztszármazású embert püspökségbe vagy érsekségbe emeljen (24. tc.), a fogalmazvány az „egyszerű kanonokság" kivételével az egész klérusból kitiltotta a parasztszármazásúa­kat. A másik lényeges különbség egy országos főkapitány megválasztására és szerepére vo­natkozik. A jóváhagyott szövegben szó sem esik róla. A fogalmazvány azzal kezdődik, hogy „a királyi felség a prelátus és báró uraknak s az ország nemeseinek egyetértésével válasszon egy főkapitányt", s ennek szerepe vörös fonálként húzódik végig szövegében. Az említett 14. és 23. törvénycikkek idézett részének megfogalmazásában nincsen eltérés a fogalmazvány és a jóváhagyott szöveg között. A fogalmazvány azonban maga is már egy átalakított szöveget rögzíthetett. A LEO-ba sorolt gyűjteményben ugyanis fennmaradt egy rövid feljegyzés, amely a vitának még korábbi stádiumára utal. Tizenkét pontban sorolja fel az országgyűlésen hozott határo­zatokat, oly tömören, hogy inkább azok kivonatának, semmint megszövegezésének lát­szik.3 6 Kézírása nem Werbőczié, ami nagyon valószínűtlenné teszi szerzőségét, de nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az ő számára készítették vagy legalábbis ő tanulmányozta s használta azt fel. A feljegyzés kilencedik pontja írja elő, hogy „a királyi felség a prelátus és a báró urakkal s az országlakókkal együtt válasszon egy főkapitányt". Ebben tehát megegyezik a fogalmazvánnyal, ha nem is tette a követelést ahhoz hasonlóan kiemelt helyre. Szinte va­lamennyi többi pontjában azonban nemcsak a jóváhagyott szövegtől, hanem a fogalmaz­ványtól is eltér, hellyel-közzel lényegbe vágóan. Legfeltűnőbben második pontjában, amelyben azt a rendelkezést íija le, hogy „minden colonus vagy jobbágy mostantól kezd­ve örök időkig hetente két napot tartozik szolgálni földesurának, miként Szlavóniában [teszik]".37 A rendelkezés a vitáknak egyik kardinális pontja lehetett. Ennek bizonyí­tékát látom abban, hogy az erre vonatkozó artikulus az egyetlen, amelyben lényeges el­térés van a jóváhagyott szöveg egykorú változataiban is. Közülük egyesekből teljességgel kimaradt a robotra vonatkozó rendelkezés, mások — s a fogalmazvány is — belefoglalták szövegükbe, hogy minden megházasodott paraszt „hetente egy napot tartozik földesurá­nak szolgálni" (16. tc.). Heti két napról sehol sincs szó. Szó van viszont róla abban a jelentésben, amelyet az egri püspök, Estei Hippolit megbízottja, Bonzagni küldött urának az országgyűlésről. Keltezetlen levelében is­mertette az országgyűlésen hozott határozatokat, hozzáfűzve, hogy „még nem pub­likálták valamennyit". Jelentését tehát az országgyűlés közben írta, s abban nem is a jóváhagyott dekrétumot ismertette. „Először is az erdélyi vajda urat [Szapolyai 36 LEO 248. A szövegében többször használt „statutum est" kifejezés is arra látszik utalni, hogy nem javaslatokat összegez, hanem már megtárgyalt határozatokat ismertet. 37 A szöveg formálódásának menetét legjobban talán az a rendelkezés szemlélteti, amely a pa­rasztokhoz csatlakozott nemesek birtokairól intézkedik. A LEO 248 szövege szerint e birtokokat „a királyi felség annak adja, akinek akarja". A fogalmazvány és a jóváhagyott dekrétum (35. tc.) mintha visszaszívta volna ezt a rendelkezést, határozottan megkötötte a király kezét, kimondva, hogy a király ne adja e birtokokat az uraknak, „akiknek már úgyis elég van, és ha már nekik adta volna, az ilyen adományozást tekintsék érvénytelennek", hanem azok kapják, akiknek fivéreit vagy apját a parasztok megölték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom