Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1293 Külön kell szólnunk az igen tartalmas társadalomtörténeti elemzésekről, amelyek egy imponáló életmű legjobb lapjai közé tartoznak. A modern szociológia eszköztárát felhasználva nemcsak a termelési viszonyok megváltozása következtében megvalósuló strukturális mozgásokról, a társadalmi státus átalakulásáról, az egyik termelési ágból a másikba vándorlásról kapunk reális képet, de az egyazon posztokon bekövetkező „cirkuláris mobilitásról", a társadalmi emelkedésről és süllyedésről is. Az urbanizáció folyamatának vagy az asszimiláció szerepének minden korábbinál árnyaltabb bemutatásával találkozhat az olvasó a kötet lapjain, de újszerű az arisztokrácia, a nagypolgárság, a középrétegek vagy a parasztság társadalmi állapotának elemzése is. A gazdasági és társadalomtörténeti fejezeteknek azok a megállapításai, amelyek esetleg vitát válthatnak ki, nagyrészt abból származnak, hogy a hazai fejlődésnek azok a hosszú távú folyamatai, amelyekbe a vizsgált időszak változásai beillesztendők, részleteikben nem mindig tisztázottak, gyakran nem is a dualizmus korszakában, hanem a megelőző évtizedekben. így minden bizonnyal Európa gazdasági fejlődésére igaz Katus Lászlónak az a megállapítása, hogy a 19. század eleje óta érvényesülő szekuláris trend, az árak esése a 20. század elején ellentétesre fordul, s elkezdődik az áremelkedés napjainkig taicó folyamata. A 19. századi áresés végső soron az ipari forradalom során megvalósuló tömegtermelés eredménye. Azokban az országokban, ahol a piacot elárasztják az olcsó ipari tömegcikkek, az áresés hosszú távon is érvényesül, ha a forgalomban az ipari termékek egyértelműen fölényben vannak az agrárcikkekkel szemben. Ott azonban, ahol az ipari forradalom még nem bontakozott ki, s az árucsere elsősorban mezőgazdasági cikkek cseréjét jelenti, meghatározó szerepet is ezek játszanak. A 19. század Magyarországán az ipari forradalom előtti szakaszban, az agrártermékek által meghatározottan szekuláris trendnek az áresést tekinteni ma még csak hipotézis. A kérdést csak a század első felének piaci és árviszonyainak elemzésével lehet majd eldönteni. Sajnálatosan hiányzik a kitűnő gazdaság- és társadalomtörténeti fejezetek közül egy településtörténeti rész. Az uradalmi majorokból, pusztákból, kertésztelepekből faluvá fejlődő lakott helyek megérdemeltek volna néhány bekezdést, mint a tőkés korszak faluszerveződésének sajátos esetei, de több figyelmet érdemelt volna a milliós tömegek életét meghatározó tanyarendszer vizsgálata is. A tanyásodás mint az urbanizáció ellentendenciája szerepel a szövegben, de megérte volna az elemzést e nagyhatású folyamat más szempontból is, pl. mint a paraszti mezőgazdasági árutermelés egyik lehetséges üzemi kerete, esetleg fordítva, mint a hagyományos termelési rend megőrzésének eszköze. Csak helyeselhető, hogy mind a gazdaságtörténeti, mind a társadalomtöréneti fejezetekben céltudatos törekvés a regionális szemlélet érvényesítése. Ez azért is fontos, mert a kapitalizmus a hagyományos táji különbségeket nem szüntette meg, sőt gyakran kiélezte, vagy új különbségeket teremtett a fejlett és fejletlen régiók létrehozásával. A kötet szerkezeti elvének megfelelően kiderülnek az ipari termelés területi különbségei és megoszlása, az agrártermelés táji sajátosságai, a társadalmi differenciálódás regionális eltérései-Ezek olykor fedik egymást, olykor nem. A felvidék középső megyéinek mezőgazdasági elmaradottságát vagy Krassó-Szörény, Hunyad megyék agrárviszonyainak fejletlenségét ellensúlyozta a viszonylag fejlett ipar. A komplex, minden termelési ágat egybefogó regionális vizsgálatok azonban kimutatták volna a minden termelési ág szempontjából fejlett és elmaradott körzetek határait is.