Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 125 Úgy hiszem, közelebb kerülünk az idézett kifejezés kulcsához, ha az előbbi mondatot így formálom át: a kérdés az volt, hogy a fallal körülvett városok mindegyikét, vagy csupán némelyikét tartsák-e „szabadnak". Maga a kérdés, nem pedig az egyértelmű válasz olvasható ki a korábbi törvények, de elsősorban éppen az 1514-ben hozottak szövegéből. A dekrétumok közül az 1514. évi volt ugyanis az első, amely valamiféle kapcsolatot keresett a városok „libera" és „murata" jelzői között. Az utóbbit a törvényszövegek a 15. század közepe óta kerülték: ha egyáltalában jelzőt tettek a város mellé, úgy az a „szabad" volt (fallal övezett városról kizárólag az 1351. évi kilenced-törvényt megismétlő 1492. évi 47. artikulus szólt). A „szabad" jelzőt viszont a Jagelló-korabeli törvények két különböző, egy szűk és egy bizonytalanul tág tartalommal használták, hol a (még szóba kerülő) nyolc tárnoki várost illették vele (1500. 41. tc.), hol a városoknak meghatározatlan, de ennél mindenképpen lényegesen szélesebb körét (1498. 38., 40. tc.). Ε kétféle értelemben használták a jelzőt 1514-ben is. A 3. törvénycikk az uralkodói javak felsorolását „a királyi felség-nyolc szabad városával" kezdte, és — többek között — tizenhat további város megnevezésével folytatta (amely szám nem foglalja magában a „királyi szászok" fogalmába értendő szász városokat). Két további artikulus - figyelmen kívül hagyva itt a kiindulásként idézetteket — a másik, tágabb értelmezéssel kísérletezett. Az egyik úgy, hogy a „vagy" kötőszóval kapcsolva a „libera"-hoz a („murata"-val rokonértelmű) „munita"-t, egyenlőségjelet tett a két jelző közé. A 29. törvénycikk azoknak a jobbágyoknak a visszaszerzéséről intézkedett, akiket „a szabad vagy megerősített (libere vei munite) városok, a kunok, a jászok vagy a királyi felség más jobbágyai" szöktettek meg. A másik, a hagyományos fogalmazáshoz visszatérve, elhagyta a „murata" jelzőt. A 25. törvénycikk a 14 artikulusban foglaltakat közelítette meg más oldalról: a jobbágyok röghözkötését a földesurak részéről is biztosítani kívánva, a költözés tilalma után a költöztetés tilalmát mondta ki, azzal a kivételezéssel, amely tartalmában nyilvánvalóan azonos volt a 14. artikuluséval, fogalmazásában azonban eltért attól. Rendelkezéséhez hozzáfűzte, hogy a tilalom nem vonatkozik „a királyi felség és az urak szabad városaiból a nevezetteknek hasonlóképpen szabad városaiba" költözésre.3 4 34 Ladányi Erzsébet a városok fejlődését a 13-15. században alkalmazott terminológia tükrében vizsgáló tanulmányának a végén az 1498. évi 41. és az 1514. évi 25. törvénycikkeknek a városokra vonatkozó szavait idézve, e szövegeket így kommentálta: „ ... ha tehát két ennyire jelentős törvénycikk a földesúri libera civitas megjelölést használja, úgy létezett is ilyen libera civitas". („ . . .wenn daher zwei so bedeutende Gesetzartikel die Bezeichnung einer gutsherrlichen libera civitas anwenden, dann gab es auch eine solche libera civitas." Ladányi Ε.: Libera villa, civitas, oppidum. Terminologische Fragen in der ungarischen Städteentwicklung. Annales Univ. Scient. Budapestinensis de R. Eötvös Nominatae. Sectio historica. 18. tom. 1977. 28.) Megvallom, zavarban vagyok. Többek között - de nem is elsősorban - azért, mert akárhogy és akárhol olvasom is az 1498. évi 41. törvénycikk szövegét, amely a mások birtokán szelőt vagy földet művelő polgároktól a kilenced fizetését követelte, nem látom a „libera" jelzőt a civitas mellett. Az artikulus „a királynak és bárki másnak a városairól" szólt, amivel kétségkívül elismerte a nem királyi városok létezését (amelyek között szépszámmal akadtak fallal övezettek: nemcsak a püspöki székhelyek többségét vette körül fal, hanem jó néhány földesúri várost is, nem szólva a Szapolyaiak kezébe került jelentős, hajdani királyi városokról. L. Kubinyi Α.: A magyarországi városok . . .7, 13.) Ennek kifejezése valóban közös a két artikulusban: mindkettő hangsúlyozni kívánta, hogy rendelkezését nemcsak a királyi városokra akarja kiterjeszteni. Maguk a rendelkezések azonban ellentétes célzatúak voltak, s ebből adódott a terminológiai eltérés is. Az 1498. évi törvénycikk ugyanis korlátozni, az 1514. évi viszont megerősíteni kívánta a városokat (bizonyos) szabadságukban, minélfogva az előbbiben semmi szükség nem volt rá, hogy a kisebb városok és mező-