Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Glatz Ferenc: Számvetés (Eredmények; tanulságok a Magyarország története eddigi munkálataiban) 1244/VI

BESZÁMOLÓ 1249 cionális egységének előkészítése, a kritika mégis joggal mutat rá e téren is néhány hiányosságra. (Tegyük hozzá: olyan szempontokkal támasztva alá érvelését, amely szempontok megszületése a jelenlegi szöveg formába öntése nélkül elképzelhetetlen volna). Éppen a dualizmust tárgyaló két kötet (VI. és VII.) alapos gazdaság- és társadalomtörténeti elemzései hívták fel a kritikus figyelmét, s késztetnek meggondolásra: a világgazdasági és összmonarchiai fejlődésbe illesztve a monarchiabeli Magyarország történetét, határozottabban kellett volna rámutatnunk azokra a korszakmezsgyét jelző folyamatokra, amelyek inkább a század 80-as éveiben bontakoznak ki. S arra is több, a megjelent köteteket érintő kritikai észrevétel figyelmeztet, hogy a történelemben állandóan működő kontinuitásokra, diszkontinuitásokra, így a tárgyalásban a több korszakon át húzódó folyamatok egymásbaötvöződésére, okozati összefüggéseire mennyire nagy gondot kell fordítanunk az ábrázolás során. Sokkötetes munkában a periódushatárok egyben kötethatárokat is jelentenek. A különböző köteteket pedig más és más szerzői kollektívák, más és más történészi megközelítéssel, hangsúlyozással készítik, és a mégoly gondos szerkesztői tervezés ellenére is éppen a hosszú távon érvényesülő törvényszerűségek megmutatása sikkadhat el. Utalhatunk itt — szintén a Monarchia történeténél maradva — az egyik legérdekesebb gazdaságtörténeti fejezetre, melynek elgondolásait időben visszafelé követve világossá válik: nem érthető meg a történeti szintézisben a 19. század második felében lejátszódó strukturális változás a gazdaságban (az ipari forradalom kibontakozása, ennek társadalmi feltételei, az agrár- és ipari termelés viszonya stb.) a század első fele piaci és árviszonyainak elemzése nélkül. Ε kontinuus folyamatok továbbélésére a következő történelmi korszakokban (illetve bemutatásáról a következő kötetekben) egyes esetekben talán azért is nem figyelünk fel, mert a választóvonalakat képező történelmi változások (így pl. 1918-19) túl élesen határolják el a történész szeme előtt az egyes korszakokat. A korszakhatárokat a történész helyesen állapítja meg, arról azonban könnyen megfeledkezhetünk, hogy a társadalmi élet, mint különböző egyedek, ezek érdekszervezeteinek, magatartás-formáinak képződménye nem „igazodik" feltétlenül, és ha igen, akkor is igen lassan ezekhez a változásokhoz. Mint ahogy ez a Monarchia összeomlása, az 1918—19-es forradalmak bukása után is történt. Most, amikor együttolvassuk a megjelent kapitalizmuskori köteteket, rajzolódik ki előttünk: gyakran az egyes korszakok szakirodalma kiépítette rendszer-szintű belső egységességű modellek önállósulása is vezethet oda, hogy megkezdett szálak szakadnak el egymást követő, eltérő „modellt képező" korszakok között. Könnyen feledkezünk meg például arról, hogy mennyi társadalmi-mentalitásbéli és nem utolsósorban gazdaságikulturális folytonosság tapintható ki a Horthy-korszak első évtizede és a monarchiabeli Magyarország között. Részben ennek tudható be az is, hogy a két korszak bemutatása tematikailag sokban különbözik. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a kutatás előrehaladottsága, vagy a kötetszerzők egyéni felfogása, felkészültsége közötti különbség az oka például, hogy mig a múlt század második felének mindennapi életéről, századfordulós magatartásformákról szép részeket olvashatunk, hogy míg a századforduló társadalmi képének megfestésekor az olvasó előtt szinte megjelenik a szecesszió korának álmos cicomája és mindenben újatakarása, a társasági élet színessége —, addig a Horthy-korszak rajzában minderre egy tollvonás sem jut. Az, hogy már a kezdetektől a két forradalom (1918—19 és 1945—48) közötti ív, a forradalmi és retrográd irányzatok harcának rajzára összpontosítunk, eltereli figyelmünket a társadalom mindennapjait kitöltő jelenségekről: a friss 11 Századok 1981/6