Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
1178 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS bilissé tenni. Annál is kevésbé, mert a hierarchizált múlt, az akadémikusság, a stabilitás megvetése, a Vatikán-ellenesség, egyáltalán: a konzervativizmussal való szembeszegülés távolról sem kispolgári csupán, de érdekszinten a polgárság (kis, közép- és nagypolgárság) mozgékony, politikailag nyitott részének igényeit is kifejezheti. A futurista modernség félrecsúszását megalapozta, hogy az új fogalmát tartalmilag nem tudván megragadni, a modernség nem annyira eszmékben, mint technikában, s amennyiben eszmeileg, úgy a technikára irányulón fejeződött ki. Az olasz futurizmust végeredményben fasizmusközeibe az hozta, ami a nacionalizmussal mint irányzattal is rokonította, hogy ti. egész újítóprogramjának tengelyébe mást nem tudott állítani, mint az olasz nemzeti érdeket, amelyet háborúval, „agresszív, ravasz és cinikus" külpolitikával is szolgálni kívánt. A fiatalos világmegvetés már a futuristáknál átcsap a „veszélyesen élni" életstílus „rohamosztagos" válfajába, már jóval azelőtt, hogysem — szintén ők, a futuristák - az első jobboldali arditi alakulatot megszervezték volna (1918-ban). Mussolini fascioi számára a mozgalom kezdetein a futurista szervezetek szolgáltatják a példát. Tegyük hozzá: nem sokáig. Az olasz fasiszta állam, amely intézményesíti saját szervezeteit, saját soraiban sorra kioltja a lázongás és forradalmiaskodás gócait, természetesen sem futurista dévajkodást, sem irodalmi külön utakat nem tűrhetett. Akik a futuristák közül megmaradtak saját útjukon, némaságra és magányra kárhoztatták magukat; a többség betagolódott a ,/end"-be. A nacionalisták törekvéseiknek szervezeti keretet is adtak 1910-ben, amikor létrehozták az Associazione Nazionalista Italiana-t, s ez programjának lényegévé a „proletár" Olaszország térnyerését tette a külső expanzió útján. A szövetség lapja, a lldeale Nazionale erős államot, hadsereget, gazdasági és gyarmati expanziót követelt, szisztematikusan folytatta a római birodalom eszmei képének terjesztését, és helyreállításának követelményével lépett fel. Hasábjain kapott helyet először a korporációk eszméje, s a szervezet egyik vezetője, Corradini talált rá — nem tudni, vajon inspirálva vagy önállóan — a „nemzetiszocializmus" fogalmára.s 7 Mi sem látszik természetesebbnek, mint hogy a nacionalisták a háború után közeledtek a fasisztákhoz, majd hogy a kéking^sek 1923-ban szervezetileg is csatlakoztak a fasiszta párthoz. Már a futuristáknál említettük a forradalmi szindikalizmus5 8 hatását, s ugyanerre a hatásra a nacionalistáknál is vissza kell térnünk. Corradini és néhány más későbbi nacionalista a szindikalizmusban kezdte politikai pályáját, s ez a mozgalom elvrendszerén később is nyomot hagyott. Innen indul ki Corradini világfelosztása tőkés és proletár, elnyomó és elnyomott nemzetekre, s ide vezethető vissza, hogy a nacionalisták — úgymond - a „gazdaság termelőinek" érdekvédelmét hirdették meg. A gazdaság megtermelésének értelmezése viszont alapul szolgált a korporációs eszméhez, amit később, már a fasiszta rendszerben is egy volt nacionalista, Alfredo Rocco és egy volt szindikalista Giuseppe Bottai képviselt elsősorban. Az olasz fasizmus korporativ koncepciójának kiindulása nemcsak formailag, de tartalmilag is másutt keresendő, mint a keresztényszocialista korporativizmusé, vagy Spann Ständestaat ideájáé. Míg a pápai enciklikákhoz kapcsolódó keresztényszocialista eszme eredetileg a társadalmi status quo ante helyreállítását, a későfeudalizmus „termé-s'JEnzo Santarelli: Le socialisme national en Italie, in: Le Mouvement Social, 1965 janvier-mars, 48-70. 5e L. e kérdéshez: Enzo Santarelli: Il socialismo anarchio in Italia, Milano, 1959; Ugo Fedeli: Breve storia dell'Unione Sindacala Italiana, in: Volonta, 1957, No. 9-11.
