Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1177 Az olasz nacionalizmust a sérelmek orvoslása útjába tornyosuló akadályok és a kísérletek során elszenvedett vereségek, megalázó kudarcok lobbantják lángra. Az első súlyos kudarcot az aduai vereség jelenti 1897-ben, amelyet az olasz hadsereg az elmaradott Etiópia alig felfegyverzett haderejétől szenved el. Olyan szégyen volt ezt, amit az olasz „nemzet" nem feledhetett, vagy legalábbis, amely a nacionalizmus hangján szólaltathatta meg az olasz értelmiség egy részét. Sajátos módon e nacionalizmus élvonalában Olaszországban nem valódi és áltudósok, hanem főként írók és költők jártak. Enrico Corradini és lapja, az II Regno hirdette meg drámában, novellában, esszében a kolonizálást, a harcot a pozitivista demokrácia ellen, s kezdte el a római birodalom, valamint a „navigálás" dicsőítését. Francesco Coppola fedezte fel Gobineau-t és Maurrast. Alfredo Oriani regényíró fogalmazta meg azt az állítást, miszerint a nagy eseményeket (konkrétan a risorgimentót) mindig egy kisebbség hozza létre, miközben egyúttal megalkotta a „nép" minden konkrét tartalmat nélkülöző és így veszély nélkül dicsőíthető kategóriáját. Az ifjúságában szocialista Pascoli alkotta meg a nacionalizmus és később a fasizmus számára a „proletár nemzet" fogalmát, s D'Annunzio volt, aki életstílusa, háborús és háború utáni vállalkozásai mellett mint író is a legtöbbet adományozta a fasizmusnak. Az irodalmi nacionalizmus formálódása idején, de határozott mozgalommá történt átcsapása előtt fellépett Olaszországban egy olyan irodalmi jelenség, amelynek összetett volta, szétsugárzó és különböző hatása, önmagában történt felaprózódása és a részek sorsának eltérései azt eredményezték, hogy a róla folytatott viták máig sem fejeződtek be. A futurizmus5 6 valódi körvonalait, arculatát és tragédiáját mégsem mutatta be a maga teljességében és egységében az utókor. Két motívum mindenesetre bizonyosnak látszik. Az első, hogy a futurizmus sokkal mélyebb, átfogóbb és nagyobb volumenű jelenség, hogysem egyszerűen a fasizmus mellé vagy alá lehetne rendelni, a másik viszont, hogy egyszersmind az olasz fasizmus felvirágzása nem választható el a futurizmustól, a futurizmus olaszországi betokosodása és felbomlása pedig a fasizmushoz fűződő kapcsolataitól. Mélyebb a futurizmus a fasizmus jelenségénél, mert nem egyszerűen és kizárólag az olasz szituációból, hanem annak legáltalánosíthatóbb vonulatából buzog fel: a nagytőke nagyvárosi korszakát reprezentálja, s nem a visszatérést, hanem a megújítást, meghaladást, a múlt száműzését tűzi zászlajára, mint minden avantgarde irodalmi jelenség. Az utóbbiak körében pedig a legélesebbek és legátfogóbbak egyike éppen a Marinetti által kezdeményezett, irányított, majd szervezett olasz futurizmus. Átfogóbb a fasizmus jelenségénél, mert távolról sem csupán az olasz dráma kibogozását tervezi, de válasz kíván lenni az egész modern létezésre. Éppen ez a vonása engedte meg világméretű hatását. Végeredményben azonban úgy járt a fasizmussal, mint a maga ásta verembe esett ember, s ebben viszont már sajátos olasz meghatározottsága és a sajátos olasz helyzet játszotta a katalizátor szerepét. Mivel a futuristák egy már erősen politikus értelmiségi közegben lçpnek fel, s mivel a forradalmi szindikalizmustól hamar elhatárolódnak, a megújítás, ifjítás igénye a szindikalizmusból mégis átmentett voluntarizmussal kart karba öltve a fasiszta „elhajlást" természetesen már eleve lehetővé, sőt természetessé tette. Távolról sem volt azonban azonos vele, s ezt az irányát egyszerűen „kispolgáriságával" nem lehet plauzi-16 A futurizmusról 1. elsősorban Enzo Santarelli tanulmányát in: Fascismo e antifascismo. Studi e problemi di ricerca. Editori Riuniti, Roma, 1974 (A magyar kiadásban: Fasizmus és újfasizmus, Gondolat K. - Kossuth K., 1976. 17-66.
