Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1173 rint - abban az esetben, ha a kérdés vizsgálatát a vezető csoportra szűkítjük. Codreanu természetesen mindvégig hívőbbnek látszik, mint politikusnak, de vajon nem ugyanez volt-e a helyzet számos náci vezérrel a mozgalom „hőskorában"? Codreanu talán jobban elhitetett magával elveket, mint - tegyük fel - Hitler vagy Himmler, sokkal jobban manipulálta önmagát is, de vajon nem kellett-e a náci vezetőknek is elhitetniük önmagukkal bizonyos elveket ahhoz, hogy hatékonyan manipulálhassanak másokat? A nácizmus számára az ideológia ugyan eszköz a hatalom szempontjából, olyan eszköz azonban, amely alkalmazójára visszahat. Ami a náci antiszemitizmust illeti, abban minden bizonnyal egyszerre van jelen az emóció, a számítás, a cinizmus — majd a rendszer keretében, s a háború során különösképpen - a már megtörténtek, a már lezajlottak logikája. Emocionális alapú vak meggyőződés nélkül azonban a nácizmus és minden más fasizmus legfontosabb mozgatóját vesztené el, ami nélkül egyetlen szakaszában sem lenne felfogható, és különösképpen felfoghatatlanná válna bukási szakaszában, amikor is önfenntartását a vakhiten kívül már csak az automatikus önmozgás biztosítja. Visszatérve Codreanu és csoportja ideológiájára, a 20-as évek elején ebben csak átmenetileg jelenik meg Cuzához képest egy új motívum, nevezetesen a szociális princípium kiterjesztési kísérlete a munkásságra, ami az első kudarcok után rövid idő alatt elhalványul. 1924-ben kezdődik Codreanu önálló ideológiai létezése, amikor — Cuzától függetlenül, sőt vele ellentétben — az ortodoxiában és a misztikában megtalálja azt az új elemet, amely a román szélsőjobboldaliságnak értelmet, önmagán túlmutató célt, s az ezzel együtt járó erőt biztosítja. Codreanu — mint látni fogjuk — ebből a szempontból is kész elvekhez nyúl, de ugyanakkor ösztönösen politikusként cselekszik, hiszen tudhatja, hogy a román lakosság nagy számszerű többségét éppen vallásos érzésein keresztül lehet megközelíteni. Ám az ideológiába beépített új elemet Codreanu — úgy látszik — mélyen átéli, elhiszi, magáévá teszi. Valóban lemond az evilági örömökről, aszketikus életet él, idejét és energiáit a munkának, imának szenteli. Látomást lát, a börtönben megjelenik előtte Szent Mihály arkangyal, akit azután szervezkedése névadójának és védszentjének tesz meg. Szent Mihály megjelenését bizonyára kitalálja, de miközben társaival láttatja, maga is látni véli, a jelenés valóságát végül is elhiszi, hiszen ezt követően egész életvitelét alárendeli egy olyan kitalációnak, ami voltaképpen nem más, mint a saját küldetésébe vetett hit. A vallásos-misztikus elkötelezettség végül is odáig ragadja a gárdista vezetőt, hogy tagadni fogja mind az egyéni élet értékét, amit ugyanis a közösséginek vet alá, mind végső fokon a közösség életének értelmét, amennyiben a célt már nem a nemzeti létben, hanem a halálán túli feltámadásban véli felfedezni. Codreanu — azt hisszük — ezzel mindenki másnál jobban, világosabban megfogalmazza a nácizmus és fasizmus egyik jellemzőjét: a kétkedést saját evilági programjának kivihetőségében, ami párban jár érzelmileg azzal, hogy a gyűlölet és a büntetésvágy, a revápsvágy csak megfordítása az önelégületlenség és bűnhődésvágy táplálta életidegenségnek. Nácizmus és fasizmus természetes állapotanak látszik az ön- és nemzetpusztítás stádiuma (ami azonban megint csak megfér, vagy kiegészül a cinizmussal). A vallási, valláserkölcsi és misztikus vonulat5 1 két forrásból, egy közvetlen és egy közvetett forrásból szivároghatott be a Codreanu-féle ideológiába és mozgalomba. Alapjá-51 Az 1920-1930-as évek vallásos új nacionalizmusáról 1.: Juhász István: Az új értelmű román nacionalizmus, in: Hitel, 1937. 4. sz. (Cluj) 285-305.
