Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
1174 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS nak látszik a román ortodox egyház megújulásra való törekvése, ami elsősorban a nacionalizmus vonalán talált magának utat. Ezt annál könnyebben tehette, mert múltja alkalmassá tette rá, történetileg úgy alakult ki, mint román egyház, a román nép életének, érdekeinek kifejezője. Ezt a tudati tényt az 1864-es földreform az egyház anyagi hatalmának megnyirbálása útján alaposan aláásta; a szegény, sokszor tanulatlan pópa tekintélye alászállt. Az egyházi vezetés, a szinódus a 20-as és a 30-as években nagy erőfeszítéseket tett befolyásának, hatalmi helyzetének helyreállítására, s ennek során most már tudatos politikai megfontolást követve lépett fel úgy, mint a nép, a társadalmi közösségi élet, a nemzet egyik irányítója. Mivel fokozottan napfényre jutott állásfoglalása a liberalizmussal, a szabadkőművességgel szemben, mind pedig antiszemita hajlandósága, alkalmassá vált arra, hogy az új nacionalizmussal kölcsönhatásba kerüljön. Ezek a jelenségek önmagukban is hatást gyakorolhattak a gárdista vezetőkre. Közvetítette az ortodoxiát azonban egy világi szellemi áramlat is, amely a vallással szövetségre lépett. A Gândirea c. folyóiratról és irányzatáról van szó, amely a Sámánátorul örököse volt, de amely — elérhető nemzeti eszmét már nem találván — az „ürességet" és „céltalanságot" a hit égi mennyezetével takarta el. Figyelmét a belső megújhodásra összpontosítva, ennek mozgató energiáját az ortodoxiában találta fel, ahová Cuza, a volt ateista nem tudta követni, de ahová — mint láttuk — könnyedén követte Codreanu. Míg Iorga és a Sämänätorul programja a nemzeti egység megteremtésében találta csúcspontját, a Gândirea elméleti vezetője, Nichifor Crainic ezt az ortodoxia nacionalizmusával helyettesítette be. Crainic egyben ideológiát is teremt, amikor kimutatja, hogy az ortodoxia nem ismervén el osztályokat, idegen a kapitalizmustól és a burzsoáziától, amely ugyanis elvette az egyház birtokát, s amely osztály nem-ortodox vallású idegenekből és főként zsidókból áll. Fondorlatosan álharmóniát teremt a vallás univerzalizmusa és a nacionalizmus között is, az egységet lelkinek, a különbözőséget természetinek tételezvén, ami egyúttal arra ad alkalmat neki, hogy a keresztény egységben a nemzeteket természetüknek megfelelő hierarchiában lássa, ill. hierarchiába állítsa. Az ortodoxiába ágyazva ez a hierarchia mintegy misztikus módon és spontán érvényesül. A 30-as években Crainic levonta gondolatmenetének politikai következtetéseit is, amennyiben alaptételül vette, hogy az egyéni lét lényege az alárendelődés az életet szabályozó erőknek, társadalmi tekintetben tehát a közösség érdekeit kifejező objektív akaratnak. Expressis verbis megfogalmazza, hogy a keresztény gondolatnak legjobban megfelelő államforma a fasizmus, mivel ez juttatja leginkább kifejezésre a közösségi akaratot, s amint ezt tovább pontosítja: a nemzet hatalmi akaratát. Ez a Crainic meghirdette román etnokrata állam, amely a román nép hatalmi akaratát fejezi ki.s 2 Ha az ortodoxiát mint nacionalizmust maga az egyház tételezte, a Gândirea-féle szellemi irányzat pedig keresztény-fasiszta ideológiává fejlesztette, úgy a Vasgárda bevezette a politikai gyakorlatba. A Codreanu által használt s olykor ki is fejtett tételek pedig — amennyiben nem Cuza gondolataival, úgy — ezzel a nacionalista-fasiszta neo-ortodoxiával csengenek össze. A gárdista mozgalmat Codreanu a román nép nemzeti ébredésének tekintette, a nemzetté válás folyamatának, amelynek során a nép eljut saját személyisége és történelmi küldetése tudatához. A nemzeti egységben az egyén ugyan elveszti 52 L. Nichifor Crainic cikkeit a Gândirea 1937. jan.-i és márc.-i számaiban, valamint a Starmä-Pietra, 1937. 77-81. sz.-ban.
