Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1165 német nemzet gondolatát végérvényesen eltemetni nem tudta, s ezért a nácikkal való alkudozásra olykor még 1934 után is vállalkozott, valójában tehát nemcsak hozzájárult az osztrák államiság szilárdításához, de egyidejűen gyengítette is azt. Az önállóság megvédéséből nem volt képes végcélt alkotni, mert az ehhez megkívánt nemzeti egységet jobboldalisága miatt nem vállalhatta, a jobboldali alternatívát nem tudta végigjárni, mert ez Ausztria önfeladásával vált volna egyértelművé. Populista, misztikus fasizmus: Románia A román Vasgárda elméleti előzményeinek vizsgálatában nagy nehézséget okoz a források feltáratlansága.4 4 A gárdista ideológia lassan alakult ki, végső formáját csupán a 30-as években nyerte el, egyéni sajátosságait viszont mindvégig megtartotta. Mindez szintén nem könnyíti meg értelmezését, miközben problémát okoz más nacionalista és antiszemita áramlatoktól való elhatárolása is. Végül nehezíti az elemzést az a körülmény, hogy az ideológiát az 1920-as években nem ugyanazok a személyek képviselték, akik azután a gárdista mozgalmat megszervezték. Az elmélet képviselője mindenekelőtt Alexandru C. Cuza közgazdász-professzor; a mozgalmat később létrehozó, ez idő szerint inkább csak randalírozó ifjú huligánok az elvi kérdéseken ekkor még nem nagyon töprengenek. Mégis, ha a gárdista ideológia később több ponton el is tért a Cuza által képviselt elvektől, az elsősorban egy többletben jelentkezett (vallásos-misztikus képzetek bekapcsolásában). Cuza ideológiai hagyatékát pedig Zelea Codreanu és társai átvették, és mindvégig meg is tartották. Ezért helyesnek látszik, ha a Vasgárda elméleti alapjait Cuzánál kezdjük vizsgálni. Ha Magyarország esetében azt állapíthatjuk meg, hogy a háború utáni szituációban a szélsőjobboldaliság tartalmilag telítődött, Romániában az elméletnek épp ellenkezőleg, nem bővülésével, hanem átmeneti kiürülésével találkozunk. Cuza gondolatvilágának a háború győztes befejezése előtt több világosan felismerhető pillére volt, mint utána. Közéjük tartozott magától értetődően a nacionalizmussal párosult expanzió az elméletileg megfogalmazott — és részben már biológiai érvekkel is körülvett — antiszemitizmus, a szociális gondolat sajátos agrárformája, s egy olyan államilag irányított gazdaságszervezési program, amely a külföldi tőkebehatolás tényéből (és egyáltalán a nyugati külföldi hatás, befolyás) és a liberális kormányzási elvek bírálatából indul ki. Cuzát a nacionalizmus, az 44L. a Vasgárdáról Csatári Dániel: A román fasizmus sajátosságairól, in: Történelmi Szemle 1962, 3-4. sz. 551-559.; Eugen Weber: The Men of the Archangel in: Journal of Contemporary History, Jan. 1966; „Romania" in: The European Right (Ed. by Hans Rogger and Eugen Weber), Berkeley, 1966, 501-574.; uő.: Varieties of Fascism. Doctrines of Revolution in the Twenthies Century, Princeton (New Jersey) - Toronto - London - New York, 1964; 106-114.; Z. Barbu: Rumania in: European Fascisme. Ed. by S. J. Woolf. London, 1968,146-166.; Nyikolaj Ivanovics Lebegyev: Zseleznaja Gvardija, Karolj II i Hitler. „Igrü na dvuh sztolah", Moszkva, 1968; Ζ. Barbu: Psycho-Historical and Sociological Perspectives on the Iron Guard, the Fascist Movement of Romania, in: Who were the Fascists... 379-394.; Nicholas M. Nagy-Talavera: The Green Shirts and the Others. A History of Fascism in Hungary and Rumania, Hoover Institution Press, Stanford (Calif.) 1970; Mihai Fätu - Ion Spätätelu: Garda de fier - organizaÇie terorista de tip fascist, Editura politicä, Bucurejti 1971
