Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1164 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS nemzeti értelemben csak a német egység felé nyílott, a szellemi totalitás a német szellemiség teljes uralmát jelentette számára, s a társadalmi univerzalizmus - többékevésbé a kereszténység univerzalizmusa szellemében — az elhatárolódást volt hivatott biztosítani a liberális individualizmustól és a szocialista, szociáldemokrata, kommunista osztályfelfogástól. A filozófiai értelemben vett univerzalizmuson belül Spann állama is egy univerzális egység, nevezetesen a nemzet totális életének egysége, amelynek kitöltője, a társadalom természeténél fogva, szervesen rendekre bomlik, s a rendek a társadalomban betöltött hasznos szerepük alapján kristályosodnak ki és rendeződnek — mintegy önmaguktól — az értéket kifejező hierarchikus harmóniában. Magától értetődik, hogy e modellhez a mintát Spann a német kora-középkorban, a nagy birodalom idején vélte megtalálni, de mintául szolgált neki a Habsburg-monarchia idealizált képe is. Nehéz megállapítani, hogy ebben az elméleti rendszerben mi erősebb: az idealizált és mozdulatlannak hitt régmúlt iránti romantikus nosztalgia, vagy a német egységen nyugvó erős, az egész Közép-Európát kitöltő német állam utáni vágy. Spann idealizmusa, statikus rendi állama, beoltva egy megálmodott materiális és szellemi német nagyhatalomba, még a 19. század végén is ártalmatlan álmodozás maradhatott volna. Kizárólag a kor, az osztrák, a német és az összeurópai helyzet volt az oka, hogy Spann „hídverőként" léphetett fel a keresztény nemzeti nagynémet koncepció mérsékelt expanzív képviselői és a nácik között. Nemcsak felléphetett, de fel is lépett. Elmélete mintegy összekötő kapoccsá vált ugyanakkor a keresztényszocialista, de diktatúrára hajló Dollfuss és a baloldali alternatívával szemben szintén stabilizáló pontot kereső Heimwehr között. Ausztria „furcsa helyzetében" Dollfuss és a Heimwehr-körök Spann ideáiból csupán a belső társadalomszervező reakciós-nosztalgikus elemeket használhatták fel a maguk számára, a német egységben és a német szellemi vezetésben rejlő modern dinamizmust azonban nem tehették a magukévá. Azt lehetne hinni, hogy utóbbi vonatkozásai következtében Spann univerzalizmusa elnyerhette viszont a nácik tetszését. Nem ez volt a helyzet, tekintve, hogy Spann rendi német államában a nácik ízléséhez képest túlságosan sok volt a „szellem". Spann gondolatai, miként egyebekben néhány más osztrák egyetemi ember, tudós eszméi is, alkalmasak voltak arra, hogy mindvégig felületesnek megmaradt ideológiai utalásaikban mind a keresztényszocialista, mind a Heimwehr-politikusok csipegessenek belőlük. Ez sem tette azonban a Heimwehr ideológiáját kerekké, aminthogy azok az elemek sem adták meg számára a szükséges nehezéket, amelyeket az olasz fasizmus gondolatköréből merítettek. Az utóbbiból beszivárgott hozzájuk a vezérelv olasz változata, s az olaszoknak sikerült egy ideig átvinniük e Heimwehr-vezetőkre voluntarista szemléletüket, ami elsősorban egy puccs megtervezésében és végrehajtásának előkészítésében revelálódott. (A kísérlet egyébként csúfosan megbukott.) Végeredményben a Heimwehr csak 1930-ban alkotta meg összefoglaló programját (Korneuburger program), amely ismét csak egy Spann elveiből, néhány keresztényszocialista frázisból és fasiszta fragmentumokból álló keverék maradt. Sem ennek a programnak, sem a Heimwehr egész úgynevezett ideológiai tevékenységének nem alakult ki a célprogramja a nemzeti lét fő kérdéseit illetően. Ausztria fő kérdése a lenni vagy nem lenni kérdése volt, és a Heimwehr világos választ e kérdésről nem adott. A Heimwehr ugyan a 30-as években az osztrák önállóság oldalára állt, álláspontja azonban nem elvi, hanem elsősorban politikai volt. Az egységes