Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1157 három pont kétségtelenül támadás a nagytőke egy része, a kereskedelmi tőke és a nagybirtok egy része ellen. Részleges támadás, amely nem a kapitalizmus, hanem bizonyos „kinövései" ellen irányul, mintegy abban a mértékben, amelyet a védelemre szoruló, veszélyeztetett „termelő középrétegek" érdekei megkövetelni látszanak. A támadás célja, ha figyelembe vesszük a nem-termelő, uzsorás tőke, a munkanélküli jövedelem, a kamatrabszolgaság elleni kirohanásokat is, láthatóan a tőkének az a része elsősorban, amely leginkább összeköthető a zsidó tőke fogalmával. A program egészének antiszemita velleitása pedig a tőke elleni fellépést érdemileg nagyrészt antiszemitizmusra redukálja. A szociális tartalom mindemellett már e legkoraibb náci fogalmazásban bekebeleződik a nacionalista, közelebbről: a faji követelményrendszerbe. A program Nagy-Németország és a német nép egyenjogúságának meghirdetésével, Versailles hatályon kívül helyezésével kezdődik, s gyarmatok, „Land und Boden (Kolonien)" követelésével folytatódik. Kimondja, hogy csak német „néptárs" lehet állampolgár; a zsidó nem állampolgár. Az állami ügyek intézésében csak állampolgár vehet részt. A nem-németek bevándorlását el akarja tiltani, s lehetővé tenni — ha a szükség úgy kívánja — az országban élő idegenek kiutasítását. A továbbiakban a szociális követelményeket azzal vezeti be, hogy ,,az egyes tevékenysége nem ütközhet az összesség érdekeibe, hanem az egész keretében és mindenki hasznára kell, hogy végbemenjen". A fentiek jegyében van fogalmazva a hosszú klauzula, amely a sajtó kérdésével foglalkozik. Lényege, hogy a lapokat csak német „néptársak" írhatják és finanszírozhatják, s hogy a „közjó" ellen működő újságokat be kell tiltani. Szociális ígéreteiben a náci párt a radikális konzervativizmus elveihez lényeges elemet ugyanúgy nem tett hozzá, amint ez egyéb vonatkozásban sem állt módjában. A Class (alias Frymann) szerkesztette alldeutsch program és az 1920-as náci program összevetése sem ebben a kérdésben, sem másban nem mutat ki lényeges eltérést.38 Ha nem is programatikusan, az ideológiában átmenetileg lényegesen kibővült a szociális kérdés tartalma, megnőtt jelentősége abban az időben, amikor arra a Strasser fivérek irányította észak-németországi „baloldali" náci szárny hatást gyakorolt. Ez a hatás azonban sosem eredményezett olyan szimbiózist nacionalizmus és szocializálás között, mint az olasz fasizmus esetében a helyzet kezdetben volt; a nácizmus magját képező Hitler vezette müncheni csoportnak csak a rivális ágat kellett eltávolítania ahhoz, hogy ettől a „baloldaliságtól" megszabaduljon, saját eszméivel e téren leszámolnivalója láthatóan alig akadt. Annyit jelent ez, hogy a nácizmus további radikalizálódásának nyitját ugyanúgy másutt kell keresni, mint dinamizmusának okát is. Az alapeszmék, a teoréma változatlansága egyúttal arról vall, hogy a náci program modern eleve nem lehetett, adekvát választ a kor problémáira nem tartalmazhatott. Sőt, ez az ideológia születése idején, a 19. század végén és a 20. század elején sem volt korszerűnek tekinthető. Ha a preferált politikai és államformát vizsgáljuk, szintén nem juthatunk egyéb következtetésre, mint arra, hogy a totális állami diktatúra gondolatát, majd életre keltését nem a német társadalom valóságos tényei indokolták, hanem ezek félreértése, félremagyarázása. A német probléma hamis megfogalmazása, a torzkép kialakulása ismét csak a 19. század végének műve, s ettől kezdve már csak fokozati eltéréseket találunk mind a hamis tudat további torzulásában, mind annak elburjánzásában. A német probléma már ekkor átértelmeződik, az elavult, az avitt, ami a német társadalom problématöbbletét 3'Hirsch, i. m.
