Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1158 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS okozza, jelenik meg értékként, s a probléma kiváltójává éppen a hagyomány, a német princípium elhagyása, a tradíciók, a német-porosz erények hűtlen kezelése válik. A társadalmi veszélyeket és veszélyeztetőket ezért azután nem reformokkal és kiegyenlítéssel, hanem az erőszakszervezet eszközeivel, az abszolutizmus képmására elképzelt modern állam útján kell felszámolni. Ebben a vonatkozásban a múlt eltorzított képei nyújtják a mintát. A középkori Német Birodalom mint modell, egyszerre jelenti a német nagyság létét és a modernkori betegségek nemlétét. Ez a Wunschtraum alkalmas arra, hogy a hierarchikus despotizmust és a nemzeti nagyságot egymást feltételező egységként lehessen rajta bemutatni. Az elmélet tehát mind alldeutsch — s még inkább - náci változatában mindössze annyiban „modern", hogy az expanzív törekvések miatt a gazdaság dinamikus fejlődéséről nemcsak nem mondhat le, de ez mintegy előzetes, bár hallgatólagos feltevése. Ezzel szemben mind magának az expanziónak választott (háborús hódító) formájában, mind a tőkés növekedéssel együtt járó, illetve speciális német „betegségeinek" megszüntetéséről vallott felfogásában a múltból eredő, s jelentős mértékben a belső aszinkronitáshoz, a túléléshez tapadó elavult tudatot foglal programba. Ha eddigi elemzésünket talán azzal zárhatjuk le, hogy a náci ideológia a 20-as években megvalósítandó újként olyan 19. század végi gondolatokat mutat fel, amelyek a kor meghaladását már a maguk idején is hátrafelé szerették volna végrehajtani, s hogy egyúttal a 19. századi magaskultúrát, annak a polgári demokráciára és racionalizmusra irányuló bírálatában nem folytatta, de alapjában véve megcsúfolta, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon a meghirdetett újszerűsítés, változtatás bármilyen elemét tartalmazta-e ez az ideológia. Kétségtelennek látszik, hogy a nácizmus megfogalmazott néhány olyan tételt, amely nélkül nem lett volna lehetséges szervezeti modernizálódása. Ilyen tétel volt a tömegekre való most már határozott és tudatos apellálás. Ennek feltételeit ugyan a háború utáni szituáció teremtette meg, de szükséges volt hozzá a felismerés, hogy van olyan tömeg, amelyet a nácizmus zászló alá szólíthat, valamint, hogy ez a tömegfelhívás veszély nélkül és eredményesen megvalósulhat. Üj motívum volt az ideológiában, hogy a hívek megnyerése nem érveléssel, hanem a szenvedélyek felkeltésével, s végül, hogy nemcsak szavakkal, hanem aktivizálásukkal, cselekvésük megszervezésével kell, hogy történjék. Új motívum volt, és az ideológiába is be kellett vezetni, hogy e tömeget egy vezér irányítja, s hogy a nemzeti vagy faji ösztön éppen e vezér követésében manifesztálódik. Ehhez fűződött azután a Führer-állam gondolata, amit korábban, a monarchia keretében nem, hanem csak a köztársaságot tagadva lehetett felvetni. A nácizmus ugyanakkor felvett egy pragmatikus célt is: a hatalom megszerzésének és megszervezésének programját, s ez a konkrét és közeli cél lett azután a náci mozgalomban a tömegszervezés és mozgatás fókusza, a mozgalom dinamizmusának középpontja. A háború utáni szituáció több vonatkozásban módot nyújtott bizonyos kérdések átfogalmazásához és dramatizálásához is. Ilyen volt egészében véve mind a nemzet helyzete Versailles miatt, mind az a veszély, amely a nemzetet, illetve a fajt az internacionalista szocializmus oldaláról fenyegette — tekintetbe véve az orosz Októberi Forradalmat, a nemzetközi és a hazai forradalmasodást. A náci elmélet nem mulasztotta el, hogy az ebből adódó lehetőségeket maximálisan kihasználja. A veszélyeztetett „tömeg problémáját közelebbről szemügyre véve viszont azt kell mondanunk, hogy megoldására az alldeutsch-náci ideológia követhető utat nem tudott