Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1153 akaratelméletét, Nietzsche néhány gondolatát, Burckhardt szkepticizmusát, s az ő közvetítésével jut el mindez a nácik kezébe. A felhasznált motívumok azonban nemcsak kor-, de szövegszerű összefüggéseikből is ki lesznek itt ragadva, s a bírálatból, lemondásból, tagadásból és szkepszisből egyetlen nagy ,4gen-mondás" válik a leendő germán tirannizmus javára. Ebben a vonatkozásban Spengler egyetlen meghamisítatlan szellemi elődje a történetíró Treitschke. Ami Schopenhauert illeti, a Welt als Wille und Vorstellung megjelenése idején, 1819-ben alig keltett figyelmet.29 A nem-tudatos, az ösztönös, az akarati tényező felfedezése túl korai volt általa, hogysem a tudományos élet érdeklődését kiváltotta volna. Első „felfedezése" sem erre a tudományos tettre irányult, hanem arra a pesszimizmusra, amely nála a valaminek hiányára, nem-létére vonatkoztatott vágy és akaratkiélés következményeként megjelenő eltompulásban, unalomban, vagyis a csalódásban jelenik meg, s ami miatt Schopenhauer végül is elveti az akarat megvalósítására irányuló cselekvést, és a nirvánába menekül. A pesszimista Schopenhauer jön tehát először divatba akkor, amikor német földön az 1848-as bukás után bekövetkezik valóban az unalom, az apátia, a csalódás. Éppen ellenkezőleg, az ösztön és az akarat mint mozgatórugó felfedezőjeként lesz viszont alap Spenglernél és kedvelt citátumforrás a náciknál, kiindulásként felhasználva egyáltalán a ciklikus civilizáció elmélethez és majd különösképpen az új náci civilizáció hirdetéséhez. Ehhez azonban meg kellett feledkezni arról a Schopenhauerről, aki végeredményben a „nem-érdemes" álláspontjára helyezkedett. Jóllehet a maga idején ez a lemondás még a forradalomból kikelt napóleoni önkénynek és a német területek korabeli vigasztalan képének szólt, s ha ezt talán lehetséges is a küzdelemről való lemondásnak tekinteni, az egész schopenhaueri mű és morális magatartás összeegyeztethetetlen mind Spengler konklúzióival, mind a nácizmussal. Mivel Nietzsche nem alkotott valójában filozófiai rendszert,3 0 s talán a költő erősebb is volt benne, mint a filozófus, lehetővé vált, hogy gondolatai, burjánzó képzeletének zseniális, máskor meg gyermekes termékeiből, töredékeiből, aforizmáiból ki-ki kedve szerint gyűjtögessen és alkosson esetleg még rendszert is. Közismert az a szemelvénygyűjtemény, amely a felmagasztalt barbár „szőke bestiából", a Raubtiernek engedélyezett „gonosz"-ból, a judaizmus szellemi bírálatából, a jövő Übermenschének meghirdetéséből áll. Ahhoz azonban, hogy Nietzsche ezen a módon előnácivá válhasson, meg kell feledkezni arról, hogy bírálata nem a ,judeo", hanem a judeo-keresztény kultúrának, benne első helyen a német kultúrának szól, hogy szava sincs a nagy német középkorról, hanem figyelme az antikvitás felé fordul, nem tiszteli az államiságot, sőt azt hirdeti: minél kevesebbet az államból, s hogy Übermensche nem a germán horda, hanem a szuperindividuum. Ahhoz, hogy a nietzschei szuperember náci közösséggé, az ő nemes emberi fajtája germán fajjá, és a nagy individuális lázadás az emberi személyiség megszüntetésének szellemi eszközévé váljon, nagy transzformálást kellett elvégezni. 2 9Arthur Schopenhauer: Die Welt als Wille und Vorstellung, in: Schopenhauer's sämtliche Werke in fünf Bänden, I—II. Inselverlag, Leipzig, é. η. 30Elsősorban a következő írásokra támaszkodtunk: Morgenröte. Gedanken über die moralischen Vorurteile; Die fröhliche Wissenschaft (La Gaya Scienza); Jenseits von Gut und Böse. Vorspiel einer Philosophie der Zukunft; Zur Geneologie der Moral. Eine Streitschrift; Götzen-Dämmerung oder wie man mit den Hammer philosophiert, Der Wille zur Macht, in: Friedrich Nietzsche: Werke in zwei Bänden, Ausgewählt und eingeleitet von August Messer, Alfred Kröner Verlag, Leipzig, 1930. 5 Századok 1981/6
