Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

KÖZLEMÉNYEK Hermann Zsuzsanna: EGY PÉNZÜGYI TERVEZETTŐL A HÄRMASKÖNYVIG Werbőczi és a parasztháború Az alábbiak egy nagyobb tanulmány fejezetét alkotják. A tanulmány nem a parasztháborúval foglalkozik, és azt sem tűzte feladatául, hogy Werbőczit élete pályáján végigkísérje. Az utóbbival kapcsolatosan egy sajátosan diplomatikai problémát feszeget, nevezetesen Werbőczi levéltárának maradványát s azon belül saját kezű írásait vizsgálja. A megközelítésnek ez a módja, amely kiindulópontja e kiragadott fejezetnek is, megköveteli, hogy röviden a tanulmány bevezető részét is ismertessem: ez az oka annak, hogy a fenti, tartalmuk és szokás szerint inkább jegyzetbe kívánkozó mondatok a szöveg élére kerültek. A téma szinte magától kelt önálló életre s tolakodott egy másik elé, amelyből valaha sarjadzott. Eredetileg Werbőczitől meglehetősen távol eső kérdések kapcsán a budapesti Egyetemi Könyvtár „Litterae et epistolae originales" (a továbbiakban: LEO) című gyűjteményének néhány Jagelló-korabeli kézirata foglalkoztatott, és mellesleg tisztázni szerettem volna e keltezetlen és anonim iratok provenienciáját is. Ez a gyanútlanul mellékesnek hitt kérdés végül is annak belátásához vezetett, hogy mindenképpen tisztáznom kell bizonyos problémákat, mielőtt a LEO általam eredetileg kiszemelt avagy más Jagelló-korabeli iratát értékelném és felhasználnám. Azokról a Jagelló-kori — pontosabban 1527 előtt kelt — iratokról van szó, amelyeknek provenienciáját a LEO nyomtatott katalógusa1 nem tünteti föl, illetve a semmitmondó „e chartulario" szavakkal jelzi. Közéjük tartozik az 1500 és 1527 közé eső évek valamelyikével datáltak túlnyomó része és az év nélkül besorolt 16. századi iratoknak csaknem egésze. A fölismerés, hogy e többségükben keltezetlen és azonim fogalmazványok nem egymástól függetlenül és kiderítethetetlen úton-módon jutottak az Egyetemi Könyvtár birtokába, hanem egy visszamenőleg 16. századi kialakulásáig nyomon követhető gyűjtemény darabjai, megpecsételte eredeti témám sorsát, meghatározva a kutatás sorrendjét. A szóban forgó iratok abból a gyűjteményből kerültek a LEO borítóiba, amelyet a 19. századi szerzők Kovachich Márton Györgytől Fraknói Vilmosig az Egyetemi Könyvtár „Analecta saeculi XVI. Hungarica" című „kódexeként" emlegettek. Gyakorta emlegették, s főként az említett két szerző, de mások is, jó néhány darabját publikálták vagy ismertették. Forrásaik lelőhelye valóságos kódex, egy összekötött fóliáns volt, amit azért 'Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Reg. Scient. Universitatis Budapestinensis. 2. tom. Bp., 1894.