Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1114 TILKOVSZKY LÓRÁNT volksdeutsch mozgalom ismert ellenfele személyében, aki ez alkalommal tett nyilatkozatában földalatti német irredentával vádolta a Kameradschaftot. Bäsch annak kijelentésével cáfolta a sajtóban ezt a vádat, hogy a Széli—Hess-féle nyilatkozatok alapján állnak; Perczeit a leghatározottabban elutasítják, de készek lennének egy kormánypárti jelölt támogatására a német választóközönség körében. Minthogy azonban befejezett ténynek bizonyult a közös jelölt indítása, aki a megyei közigazgatási apparátus teljes támogatására számíthatott, a Kameradschaft, annak tudatában, hogy saját jelöltet nem küldhet harcba eséllyel vele szemben, közölte a kormánnyal, hogy a magyarországi német népcsoport általa képviselt igényei méltánylása reményében „nem kíván a politikai harc útjára lépni". Állítólag hitegették is őket a magyar kormány részéről eggyel s mással, míg Perczel el nem nyerte a mandátumot, amelyhez, minthogy nem volt ellenjelöltje, a választójogi törvény értelmében szavazás nem kellett.6 0 A döntő kérdés azonban az volt, hogy történik-e megfelelő előrehaladás a kisebbségi iskolarendelet végrehajtása terén. Enélkül ugyanis nem lehetett remélni a Volksdeutsche Kameradschaft agitációjának visszaszorítását. A Gratz-féle irányzat lapjában, a Neues Sonntagsblatt 1937. szeptember 10-i szájnában Johannes Huber nyílt levelet intézett az ügyben Hóman kultuszminiszterhez, igen komoly hangon figyelmeztetve a magyarországi német kisebbség anyanyelvi jogai szabotálásának súlyos veszélyeire, és hangsúlyozva, hogy az eddigi módszerek további folytatása óhatatlanul súlyos katasztrófához vezet. A nyüt levél áttekinti a magyarországi német iskolaügy egész kálváriáját, visszanyúlva a Bethlen-kormány 1923. évi rendeletéig, amely nem vezetett célhoz: szabotálását teljes sikerrel vitték végbe az ország minden részén. Mint írja, az értelmiségi réteg megfoghatatlan elvakultsága meghiúsította a kormány minden jóakaratát. A kisebbségi kérdés megoldatlan maradt Magyarországon. Méltatlan hajtóvadászat kezdődött mindazok ellen, akik a kormányrendelet végrehajtását követelték. Mindazok, akik felléptek a magyarországi német nép nyelvi jogaiért, a gyanúsítások, gyalázkodások és rágalmazások jégesőjét szabadították magukra. Mindazoknak, akik vüágosan látták, hogy a magyarországi németség iskolaköveteléseinek maradéktalan teljesítése nemcsak a németség érdeke, hanem a magyarságé is, éveken át sokat kellett szenvedniük és tűrniük. Ez volt a bethleni megoldási kísérlet siralmas eredménye. 1935-ben úgy tűnt, mint hogyha a viszonyok jobbra fordulnának - folytatja a nyílt levél. Gömbös miniszterelnök egy új és egyben jobb kormányrendeletet bocsátott ki az iskolakérdésben, amelyet a magyarországi német nép örömmel üdvözölt. Végrehajtása végső határidejéül 1938. szeptember 1-et szabták meg. Tehát most már csak egy év választ el minket attól. Az igazságnak megfelelően meg kell állapítanunk, hogy a végrehajtás eddigi eredményei egyáltalán nem kielégítőek. A hivatalos részről megnyilvánuló minden jóakarat ellenére nem akar az ügy előrejutni. Azok a fejlemények, amelyek annak idején, a Bethlen-féle kormányrendelet kiadása után lejátszódtak, most megismétlődnek. Ugyanazok az erők, amelyek akkor útjában állottak a kormányrendelet becsületes végrehajtásának, most is mindenütt akcióba léptek. Német népünk most is ezen erők önkényének van kitéve. A legtöbb helyen szembeszegülnek a nép akaratának. Gyakorta egyes urak döntenek, a nép megkérdezése nélkül, az iskola felől, és kijelentik, hogy minden úgy fog maradni, ahogy eddig volt. Gyakran történik az ún. megkérdezés oly módon, amely nem 6"Nation und Staat, XI. k. (1937-38), 32-37.1. Die Lage. Ungarn.
