Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1108 TILKOVSZKY LÓRÁNT fontosságára hivatkozva csikarjon ki a magyarországi német kisebbség számára — Szabó Dezső szerint a magyarság érdekeit súlyosan sértő — engedményeket; most nem volna-e tisztességesebb — kérdezte —, ha Szekfű nyíltan, köntörfalazás nélkül odaállna Bäsch és társai mellé? ! Nagyon méltánytalan volt az ilyenfajta gyanúsítás és vád Szekfűvel szemben, aki Bäsch immár náci zsoldban álló extrém irányzatának határozott ellenfele volt, de — Szabó Dezsővel ellentétben - valódi kisebbségi jogokra tartotta jogosultnak a magyarországi németséget, s ezért annak Bleyer alatt mérsékeltnek és lojálisnak tartott mozgalma iránt kezdettől fogva megértést tanúsított. Igaz ugyan, hogy Bäsch a bleyeri mozgalomból nőtt ki, amelynek „deutschungarn" hitvallása ellenére és hátterében már akkor meghúzódtak a magyarságtól való elkülönülést célzó tendenciák, és már akkor tapasztalhatók voltak a magyar sovinisztákkal szemben külső támaszt kereső, külső befolyást érvényesítő törekvések, s ezek fölött valóban éppen a Szabó Dezső által bírált német—magyar sorsközösségre és a területrevízió sikeres megvalósításához elengedhetetlennek tartott német segítség reményében hunytak szemet, de mindez mégsem mentheti a kisebbségi jogok megtagadását — valamiféle „magyar faji önvédelem" jelszavával. Szabó Dezső röpirata tökéletes magyar nyelvtudást követelt — „anyanyelvi szinten" - minden magyar állampolgártól; ennek megfelelően Magyarországon csak magyar tannyelvű iskolák lehetnek. A kisebbségi népiskolákat meg kell szüntetni, az általuk elnémetesítetteket vissza kell magyarosítani. Még kevésbé lehet szó kisebbségi középiskolákról. Idegen nyelv csak a középiskolák felső osztályaiban lenne tantárgyként tanítható, de a német nyelv nem szerepelhet azok között. Hivatali állások, értelmiségi pályák betöltésénél kikerülhetetlen feltétel legyen a magyar középiskolai, illetve főiskolai, egyetemi végzettség; külföldön folytatott tanulmányok ne vétessenek figyelembe. A „nem magyar fajúak" csak számarányuknak megfelelően részesedhessenek állásokban, tulajdonjavakban. Új, valóban magyar középosztályt kell kifejleszteni, magyar paraszt- és munkásgyerekekből. A nagybirtokok felszámolásával juttassanak földet a magyar - és csakis a magyar - parasztnak; céltudatos magyar telepítéspolitikát folytassanak a németlakta területeken, különösen a határvidékeken és a főváros környékén. A kisebbségi anyanyelv és kultúra csak a magánélet körében érvényesülhet; minden nyilvános fórumon kizárólag csak a magyar államnyelvnek lehet szerepe.46 A „törzsökös magyar" Szabó Dezső és a magyar vérkeveredéssel történt asszimiláltsága folytán magát a „törzsökösnek tekinthető magyarság" közé számító szlovák származású Bajcsy-Zsilinszky azonos nézeteket vallott a német „álasszimilánsok mindent ellepő undorító svábbogár hadáról"; az „árja veszedelemről", amely nagyobb méretű, és a hitleri Németország hatalmi befolyása potenciális eszközeként sokkalta veszélyesebb a magyarságra, mint az „embertelen antijudaizmussá fajult" német antiszemitizmustól megrettent, s ellene, valamint hazai náci követői ellen fellépő, e tekintetben számításba vehető magyarországi zsidóság. Egyaránt tartottak attól, hogy a csak felszínesen, érzületileg asszimilálódottakban, a „lelki magyarokban" a német hatalmi politika befolyása viszonylag könnyen „megszólaltathatja a német vér szavát", s kritikus helyzetben nem magyar, hanem német érdekű magatartást fognak tanúsítani az általuk birtokolt fontos gazdasági, 46 Szabó Dezső: Ede megevé ebédem! Ludas Mátyás Füzetek. 31-32. sz. Bp., 1937. - Vö. Nagy Péter: Szabó Dezső. Bp., 1964. 513-514.
