Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1095 Erdmannsdorff is sürgette — azonos érveléssel — az eleki incidens megnyugtató tisztázását még Neurath megérkezése előtt, Bakách-Bessenyey azonban ekkor kijelentette: a lefolytatott vizsgálat teljes mértékben megerősítette az eleki üggyel kapcsolatos magyarellenes rágalmak magyar részről adott cáfolatát; Kánya külügyminiszter közvetlenül Neurath-tal kívánja megtárgyalni az ügyet, amelyről részletes feljegyzést fog neki átnyújtani.14 A magyar kormányt nyugtalanította, hogy a nyilatkozatcsere előkészületei ellenére továbbra is tapasztalható volt a magyarországi németség külső befolyásolása. Újabb turistacsoportok érkeztek, amelyek kizárólag a német falvakat keresték fel; különösen szemet szúrt a június 6-án Soroksárra látogatók viselkedése. A magyar hatóságok arra figyeltek fel, hogy ezeken a VDA szervezte magyarországi agitációs utakon egyre gyakrabban tűnnek fel osztrák állampolgárságú németek, a VDA ausztriai tagozata, a Deutscher Schulverein Südmark emberei.15 A VDA magyarországi agitációjával, valamint Huss és Bäsch németországi szoros kapcsolataival összefüggésben lévőnek találták a Volksdeutsche Kameradschaft Faulstich, Mühl, Reitinger révén különösen Baranyában és Tolnában megélénkült támadásait a Volksbildungsverein ellen. A Budapestre érkező Neurath külügyminiszternek június 12-én Kánya heves szemrehányásokat tett ezek miatt, kijelentve, hogy a magyarok s németek évszázados békés együttélését megzavaró izgatást, ha kell, a legerősebb eszközök alkalmazásával, kíméletlenül elfojtják. Neurath maga is elítélte az államellenes izgatást, de kérte annak józan mérlegelését, mit minősítenek ilyennek.16 A tárgyalás során Kánya szóba hozta az eleki esetet is. Fel akart olvasni egy hosszabb feljegyzést, de ezt Neurath eleve elhárította, hogy így elkerülje „a nem örvendetes, és valószínűleg teljesen eredménytelen vitát részletek felett", annál is inkább, mert a német—magyar kapcsolatok kedvező alakulása szempontjából oly fontos nyilatkozatcsere megvalósulását hátráltató incidens óta már három hónap is eltelt. Nem ragaszkodott immár ahhoz, hogy a magyar kormány a korábban kifejezésre juttatott német követelésnek megfelelően foglaljon állást és hozzon intézkedéseket az ügyben. „Üdvözöltem volna, ha a magyar kormány, önszántából, kívánságainknak megfelelő magatartást tanúsított volna. Ez nem történt meg. Most már azonban nem akarok tovább inszisztálni" — mondotta, mintegy válaszként arra a magyar részről felvetett kérdésre, hogy a német kormány hogyan ítéli meg jelenleg a nyilatkozatcsere megvalósításának lehetőségét. Neurath e beszélgetéssel befejezettnek, lezártnak nyilvánította az eleki incidens ügyét, amelynek kielégítő tisztázását, rendezését eddig német részről feltételül szabták ahhoz, hogy a nyilatkozatcsere — Hess révén — létrejöhessen. A német külügyminiszter kész volt megtiltani a német sajtónak, hogy az eleki ügyet a továbbiakban hánytorgassa. Neurath kérdésére, hogy viszont a magyar kormány súlyt helyez-e még a tervbe vett nyilatkozatcserére, Kánya kitérőleg válaszolt ugyan, de Darányi úgy nyilatkozott, hogy nézete szerint az mind Magyarországon, mind Németországban jó hatású lesz.17 14 Uo. Budapesti német követség feljegyzése. Bp., 1937. június 10. 1 s OL ME NO (Miniszterelnökség, Nemzetiségi osztály), 38. cs. C. 15449/1937. 1 6 OL, Küm. pol. res. 65. cs. 21 tétel. 370/1937. Kánya napijelentése a Neurath-tal 1937. június 11-12-én folytatott budapesti tárgyalásokról. 17 PA AA, Presseabteilung. Das ungarländische Deutschtum. Bd. 1. Neurath két rövid feljegyzése Kányával folytatott tárgyalásának az eleki esettel kapcsolatos vonatkozásairól.
