Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI

1096 TILKOVSZKY LÓRÁNT Végül is a tárgyalófelek kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy egyrészt a német kormánynak nincsenek politikai céljai a magyarországi németséggel, és a leg­nagyobb mértékben súlyt helyez arra, hogy az híven teljesítse magyar állampolgári kötelezettségeit, másrészt a magyar kormány, ígéretéhez híven, kielégíti a német kisebbség kulturális kívánságait. Egyébként ugyanis, gazdasági téren és az állampolgári jogok gyakor­lása szempontjából Magyarországon sokkal jobb a német kisebbség helyzete, mint a kisantant országokban. Ha sikerült a problémát nyugvópontra juttatni, Neurath szerint a német kisebbség Magyarország és Németország közt fontos közvetítőszerepet játszhat.18 Éppen azon a napon, amikor Neurath külügyminiszter Budapesten tanácskozott, és hallhatta a panaszokat többek közt a Volksdeutsche Kameradschaft vezetői, köztük a név szerint is említett Huss professzor szoros németországi kapcsolatai miatt, Huss a tudo­mány, nevelés és népmüvelés birodalmi minisztériumának (Reichsministerium für Wis­senschaft, Erziehung und Volksbildung) államtitkáránál járt, hogy tájékoztassa a magyar­országi német kisebbség továbbra sem javuló iskolahelyzetéről, s hogy itt is szorgalmazza egy magyarországi német iskolaegylet alapításának ügyét, amit a Külügyi Hivatalban már az előző évben szóba hozott, de eredménytelenül.19 1937. június 13-án Solymáron tartotta meg a Volksbildungsverein ezévi közgyű­lését, gyér részvétellel, amit a DAI Der Auslanddeutsche című folyóirata azzal magyará­zott, hogy a magyarországi németség nem a Gratz-féle egyesületet, hanem az abból kiűzött Volksdeutsche Kameradschaftot tekinti a népcsoport képviselőjének.20 Gratz és munkatársai viszont — mint Pintér László fejtegette a Nemzeti Újság június 17-i számában — épp azt tartották alapvető feladatuknak, hogy elfojtsanak minden törekvést, amely külső politikai befolyások járszalagjára akarta fűzni az egyesületet, és ezért kizártak mindenkit, aki e befolyásokkal szemben akár elvben, akár gyakorlatban nem helyezkedett a százszázalékos negáció álláspontjára. Visszavezették tehát az egyesületet az eredeti vonalra, a szentistváni gondolat vonalára, s ezt - mint hangsúlyozták - nemcsak hazájuk iránti hűségből és szeretetből tették, hanem abból a meggyőződésből is, hogy ezen az úton szolgálhatják legjobban a hazai németség jogos érdekeit. A Volksdeutsche Kamerad­schaft sejtrendszerű agitációja, amely a hazai németséget a német nemzetiszocializmus felfogásának megfelelően faji alapra akarja helyezni, „a szenvedések keserű árját zúdítja reája". Pintér cikke azonban elsősorban a magyar közvéleményhez szólt. Rámutatott arra, hogy szolgabírói és csendőri beavatkozások önmagukban elégtelenek a nem kívánatos agitáció megfékezésére : a hazai svábság megvédésére és lelkülete megtartására az egyedüli mód, ha kulturális jogait maradéktalanul biztosítják. Aki ma fél az iskolarendelettől, sőt talán még a hitoktatást sem akarja megadni a népnek a maga anyanyelvén, elhibázott hazafias buzgalmában súlyosan árt tulajdon nemzetének, és az ellenség malmára hajtja a vizet, mert ha mi azt állítjuk, hogy a magyarországi kisebbségek nem kívánnak anyanyelvi iskolázást, ugyanezt fogják állítani a kisantant-országokban a magyar kisebbségekről. A magyar államra és a magyar társadalomra egyaránt áll, hogy a kisebbségi kérdés tekinteté­,8 A Wilhelmstrasse és Magyarország. 95. sz. dok. (231.): Neurath összefoglaló feljegyzése Darányival és Kányával folytatott tárgyalásáról. Bp., 1937. június 12. '9 BA, R 21/209. Fol. 315. 2"Der Auslanddeutsche, 1937. évf. 570-572. Länder-Berichte. Ungarn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom