Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
104 KUBINYI ANDRÁS a Ráskai-féle lovasság elküldésének kérdéséhez, ehhez még hozzáteszi Perjés: „Minden bizonnyal úgy gondolta, hogy a meglepő roham elől menekülő törökök már nemigen fogják a király személyét veszélyeztetni."2 1 0 Ezen a helyen tehát Perjés evidensen biztos győzelmet tételez fel, nehogy Tomorit a felelőtlenség vádjával lehessen illetni, ami viszont ellentmondásban van az alábbi idézettel: „Tomoriék elgondolása kitűnő volt, és a győzelem vagy legalábbis a döntetlen egyetlen esélyét játszották meg. Persze ez az esély roppant kicsiny volt, de hogy egyáltalán felismerték, az katonai szakértelmüket dicséri."21 1 Sajnos, ez utóbbi idézetnek van igaza, legalábbis annyiban, hogy a győzelem esélye roppant kicsiny volt, ez pedig azt jelenti, hogy Ráskaiék elküldése akkor, amikor a fővezér tudja, hogy aznap csatára kerül sor, nemcsak a haditanács határozatának megszegése, hanem súlyos felelőtlenség is volt. Kérdés tehát megint, hogy feltételezhetünk-e ilyen felelőtlenséget a főkapitánytól? Egy előzetes Tomori-féle terv ellen szól különben az említett tempóveszteség is. Tomori ugyanis akkor lovagolt hátra, amikor meghallotta, hogy a király környezete a takarodó megfúvását javasoltai Brodarics nem tud arról, hogy a király ilyen értelmű parancsot adott volna, ahogy Perjés azt írja. Ha megtörtént volna a takarodó, ez olyan zavart okoz, hogy Tomori visszalovagolásáig felbomlik a rend. Az érsek-főkapitány és társa azonban azonnali támadást javasolt, mire a király nyomban megfúvatta a támadás jeléül a kürtöket.~Ά Brodarics-szöveg szerint tehát nagy időveszteség nem történhetett. A lényeg a szövegből azonban nem ez, hanem az, hogy mind a takarodó, mind a támadás kürtszavának megfúvatása szemmel láthatólag egyedül a királytól függött, sőt a katonai zenekar is mellette volt. Amennyiben egy előzetes Tomori-féle támadási terv létezett volna, akkor az érseknek vagy társának a király mellett kellett volna tartózkodnia, hogy kellő pillanatban elhangozzon a parancs. Megint ott vagyunk tehát, mint a Ráskai-féle csapat elküldése esetében, vagy fel kell tételeznünk Tomori legnagyobb mérvű felelőtlenségét, amennyiben tényleg megvolt a Perjés által feltételezett támadási terve, vagy pedig ilyen terv nem létezett. Ebben az esetben pedig az történt, hogy Tomori jó huszártisztként a hirtelen adódó alkalmat ragadta meg. Amint észrevette, hogy a török felvonulása nem egészen zavartalan, határozta el a támadást. Ennek időpontját kétségtelenül jól számították ki, és kezdeti eredményt is hozott. Mégis ezért hiányzott Lajos király mellől testőrsége (és a futásra alkalmas tartalékban tartott lovak)212 , aminek következménye a király halála lett. Ez tette azután igazán mohácsi vésszé az augusztus 29-i csatát. Tomorit tehát hősiessége iránti minden tiszteletünk ellenére sem tudjuk felmenteni a Mohácsért való felelősség alól. Végül csak annyi marad hátra, hogy választ adjunk arra a kérdésre : elkerülhető volt-e a mohácsi katasztrófa? A kérdésre egyszerű igennel vagy nemmel nem válaszolhatunk. 1521 és 1526 között két lehetőség volt az ország előtt: a harc a törökkel, vagy teljes hűbéri alávetettség. Leszámítva azt, hogy ezt az ország felelős vezetői nem fogadhatták el, egy ilyen alávetettség sem állíthatta meg az ország pusztulási folyamatát, csak odavezethetett, hogy a később mégiscsak elkerülhetetlenné váló döntő csatát a mohácsinál is rosszabb körülmények között kellett volna megvívni. 1521-ből logikusan következett 1526. Itt jobb 21 "Perjés, 1977, 284. 211 Perjés, 1979, 373. 212 Mohács emlékszete i. m. 24.
