Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Sisov; I. N.: A szovjet katonai közigazgatás és a Szovjetunió segítsége Kelet-Délkelet-Európa népeinek 1944-1945-ben 1079/V
1079 FOLYÓIRATSZEMLE azonban csak közvetve, a közvélemény útján befolyásolhatta. A gyó'zelem után határozottan kiállt a háborús bűnösök szigorú megbüntetése mellett. Az adott körülmények miatt Vansittart tevékenysége a háború során heves érzelmeket kavart. Álláspontja a háborús felelősség, a német atrocitások, a gyó'zelem utáni rendezés kérdéseiben nagy tömegek véleményét tükrözte, így befolyással volt a hivatalos politikára is. Vansittart az általános németellenességet nem teremtette meg, csak „felszínre hozta". Mindezek ellenére a „vansittartizmus" hatása mai szemmel ítélve mégis sokkal kisebb volt, mint annak idejént hitték. (Journal of Contemporary History, 1979. évi 1. szám) M. T. I. N. SISOV: A SZOVJET KATONAI KÖZIGAZGATÁS ÉS A SZOVJETUNIÓ SEGÍTSÉGE KELET-DÉLKELET-EURÓPA NÉPEINEK 1944-1945-BEN A Szovjetunió sokoldalú segítsége a fasizmus uralma alól felszabadított területek népeinek közismert. Ezen belül a szovjet katonai adminisztráció megszervezését, működését vizsgálja konkrét adatok alapján a cikk szerzője. Elsőként a szovjet magasabb egységek politikai munkáját elemzi, amely az antifasiszta erők tömörítésére, a faiszta kollaboráns elemek leleplezésére irányult, s egyúttal elősegítette a demokratikus polgári közigazgatás kiépülését. A szovjet katonai adminisztráció hatásköre, funkciója, működése aszerint módosult, hogy alkalmasint az antifasiszta koalíció oldalán harcoló, a náci Németország által leigázott, vagy a tengelyhatalmakkal szövetséges országról volt-e szó, ill. külön elbírálás alá esett maga Németország. A szovjet katonai hatóságok működését Csehszlovákia területén az 1944 nyarán Londonban aláírt egyezmény szabályozta. Hasonló jellegű egyezményt kötöttek Lengyelországgal, ill. Jugoszláviával is. A csatlós országok esetében a fegyverszüneti megállapodások rendelkeztek a szovjet katonai adminisztráció hatásköréről, míg Németország területén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság irányította a nácitlanítást, ill. a polgári közigazgatás bevezetését. Hosszan részletezi a cikk hol, mikor, hány szovjet kommandatúrát állítottak fel. Tevékenységük kezdetben arra irányult, hogy a harcoló egységek közvetlen hátországát biztosítsák. Mindez az utánpótlás szervezését, a helyreállítási munkálatokat, és a közbiztonsági intézkedéseket jelentetts. Később módosult a kommandatúrák funkciója. A hangsúly a felszabadított terület gazdasági életének helyreállítására, a politikai konszolidációra helyeződött, ill. pl. a jóvátételi szállítások zavartalan lebonyolítására irányult. A front mögötti feladatok háttérbe szorulásával párhuzamosan nőtt a helyi, választott hatóságok szerepe, s a szovjet katonai adminisztráció egyre inkább a fegyverszünet ellenőrzésére, a szovjet élelmiszer, nyers-, ill. fűtőanyag-segélyek elosztására szorítkozott. Németország területén nem választották, hanem a hatóságok nevezték ki a helyi hatalmi szervek vezetőit. Többségük a Szabad Németország aktivistái közül, az emigrációból hazatért antifasisztákból és a kommunisták soraiból került ki, s lépett a csaknem félmülió, a fasiszta rendszert kiszolgált és ezért elbocsátott hivatalnok helyére. A kommandatúrák működésében problémák is jelentkeztek Sok gondot okozott a kellő tapasztalat hiánya, amit súlyosbított, hogy az első hónapokban gyakran cserélték a személyzetet. Sok nehézség forrása volt egyes körzetekben (lengyelországi példákra hivatkozik a szerző), hogy a helyi lakosság képviselői nem mutattak együttműködési készséget. A szovjet szervek igyekeztek zökkenőmentessé tenni a'munkát. Politikailag képzett tisztek kinevezésével, tanfolyamok szervezésével erősítették a kommandatúrák káderállományát. Inspektor-brigádokat szerveztek, amelyek ellenőrzéssel, tanácsadással segítették a helyi parancsnokokat, hatóságokat. Az erőfeszítések eredményesnek bizonyultak, mert 1945-46-ban már olyan területekre is kiterjedt a szovjet katonai adminisztráció tevékenysége, mint a pénzügyi élet normalizálása, az egészség-és oktatásügy megszervezése. A felszabadított országok fővárosaiból hozza a szerző példáit, mivel az itteni tevékenység politikai szempontból is igen jelentős volt, s jól reprezentálta az országos gyakorlatot. (Voproszi isztorii, 1979, 2..szám 16-29.) M.
