Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Goldman; A.: Németek és nácik: a „vansittartizmus" feletti vita a második világháború idején Nagy-Britanniában 1078/V
1078 FOLYÓIRATSZEMLE kellett megvívni. Végül pedig a kommunista párt értette meg először, hogy egy olyan háborúban, amelyben hadsereg az ellenfél, azzal szemben új hadsereget kell szervezni. Ebben a harcban nagy segítője volt a spanyol köztársaságnak a Szovjetunió. A köztársasági oldalon - kisebb csoportok kivételével - mindenki nagy szeretetet érzett ezért a Szovjetunió iránt. A segítséget nem a kommunista párt kapta, hanem az a köztársaságnak adott segítség volt. A sztálinizmus erkölcsi, politikai, ideológiai befolyása a háború idején Spanyolországban és az SKP-ben igen nagy volt, ennek ellenére Spanyolország Kommunista Pártja mindig önálló döntést hozott. A spanyol párt részt vett a Komintern tevékenységében, de nem mechanikusan követte annak irányvonalát. Bizonyítéka ennek, hogy a népfront eszméjét José Diaz főtitkár már előbb felvetette. Az SKP igazi vezetői egyesek szerint olyan nem-spanyol politikusok voltak, mint pl. Togliatti. Ö ugyan valóban nagy szerepet játszott Spanyolországban, mint tanácsadó, aki számos tanácskozáson vett részt, de ez egyáltalán nem változtat azon, hogy az SKP ebben az egész folyamatban a saját vezetőgárdáját alakította ki. (Tiempo de História, 62. sz., 19.80. január, 22-33.) T. F. A. GOLDMAN: NÉMETEK ÉS NÁCIK: A „VANSITTARTIZMUS" VITA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN NAGY-BRITANNIÁBAN A nácik az egész német népet jelentik vagy csak viszonylag kisszámú fanatikust? Az előbbi álláspont legprominensebb képviselője Nagy-Britanniában Sir Robert Vansittart — 1938-ig a külügyminiszter állandó helyettese, majd a kormány fő külpolitikai tanácsadója - volt. 1941-ben történt nyugállományba vonulása után a sajtóban, a lordok házában aktívan hirdette nézeteit, több szervezetet hozott létre. Hamarosan megszületett a „vansittartizmus" kifejezés. Ellenfelei a baloldal, a liberálisok közül kerültek ki, természetesen ide tartozott szinte valamennyi - zömmel szociáldemokrata - német emigráns. Vansittart jelentős tömegek véleményét képviselte. Egy 1943-as közvéleménykutatás szerint a megkérdezettek 43%-a határozott ellenszenvet érzett az egész német nép iránt, ez az arány 1945-re 54%-ra nőtt. Mindez természetesen befolyásolta a hivatalos álláspontot. Churchill és a brit kormány már lényegében 1940-től kezdve a feltétel nélküli kapituláció, a totális győzelem híve volt, vagyis lemondtak arról, hogy a német nép jelentős tömegeit megpróbálják leválasztani a nácikról. Vansittart saját hosszú diplomáciai pályafutásának tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy a németek eredendően és mélyen antidemokratikusak. A harmincas évektől kezdve a növekvő német veszély elleni védekezés érdekében a gyors fegyverkezés mellett szállt síkra. 1941-ben jelent meg első híres pamfletje (amelyből rádióműsor is készült): a „német múlt és jelen". Ebben megállapítja, hogy az egész német nép mélyen fertőzött militarizmussal, agresszív, felsőbbrendűnek tartja magát stb. Vansittart e nézetei sok tekintetben befolyásolták a BBC propagandatevékenységét, bár a brit háborús propaganda nemegyszer eléggé ellentmondásos volt. Vansittarton kívül még számos más jelentős brit politikus (pl. Beaverbrook, Attlee) is a „kemény" vonal híve volt. Churchill egyes beszédeiben még Vansittarton is túlment. Németország lényegében válogatás nélküli bombázása is a különbségtételről való gyakorlati lemondást példázza. Goebbels véleménye szerint a német propagandának igen nagy hasznára volt Vansittart általános németellenessége. A baloldal erősen és gyakran támadta Vansittartot, fajgyűlölettel vádolták. Sokszor polemizált a német emigránsokkal. Vansittart rendkívül határozottan lépett fel a németek egyre általánosabbá váló népirtó tevékenységével szemben. Fogalkozott a háború utáni rendezés kérdéseivel; tartós megszállást, a német ipar szigorú ellenőrzését kívánta. A kormánynak a háború utáni időszakra vonatkozó elképzeléseit
