Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Történeti statisztikai füzetek (Ism.: Gunst Péter) 1070/V
1070 TÖRTÉNETI IRODALOM 1070 A kötetet végül Balogh Sándornak az agrártörténeti kutatásokat összegező historiográfiai tanulmánya zárja. A szerző a kutatások indulásától kezdve napjainkig terjedően szisztematikusan vizsgálja, elemzi és értékeli a megjelent munkákat, s egyben felhívja a figyelmet az eddig még feltáratlan, további kutatásra váró témákra is. A Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc által szerkesztett, tematikájában gazdag és témamegközelítésében változatos tanulmánygyűjtemény kerek egészet alkot - noha további tájegységek, pl. Észak-Dunántúl, Duna-Tisza köze, Szolnok és vidéke feldolgzását is szívesen láttuk volna a kötetben. Ez a munka jól példázza azt is, hogyan működhetnek együtt eredményesen a legújabbkori agrártörténet ismert, neves művelői a helytörténet érdemes kutatóival. A tanulmánygyűjteményt a kutatók és oktatók, az egyetemi és főiskolai hallgatók s nem utolsósorban a legújabbkori agrártörténetünk iránt érdeklődők egyaránt haszonnal olvashatják. Föglein Gizella TÖRTÉNETI STATISZTIKAI FÜZETEK A fenti címmel indított új kiadványsorozatot a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, illetve annak történetstatisztikai kutatócsoportja. A sorozat nyilván kiegészíteni szándékozik a KSH történetstatisztikai kutatócsoportja eddig is létező különféle kiadványait. Amennyire dicséretes ez a szándék, annyira sajnálatos, hogy a sorozat szerkesztője, Dányi Dezső az első füzetnél nem jelezte, tulajdonképpen mi teszi indokolttá az új sorozat megindítását, s milyen típusú forrásokat szándékoznak a modern történeti statisztika eszközeivel feldolgoztatni. A magyar statisztikai szolgálat létrejötte óta küszködik azzal a problémával, hogyan tegye a tudományos közvélemény számára hozzáférhetővé azokat a forrásokat, amelyek a hivatalos statisztika megjelenése előtt keletkeztek, s hogyan értékesítse az ezekben rejlő nagy jelentőségű adatokat. Időről időre megindul a munka, különféle alkalmak (így annak idején a Millennium ünnepe) lehetőséget teremtettek és teremtenek nyilván ma is ahhoz, hogy modern szempontból is elfogadható módon tegyenek közzé bizonyos forrásokat. Ez azonban korántsem elég ahhoz, hogy megnyugtató legyen a helyzet. Máig sincs tisztázva, müyen forrásokat s milyen módon kellene közzétennie a történeti statisztikai szervezeteknek, illetve a KSH-nak. Éppen ezért érezzük a hiányát egy olyan bevezetőnek, amelyik a jelen sorozat feladatait világította volna meg. így csak találgathatunk a sorozat feladatait illetően, noha az eddig megjelent füzetek arra utalnak, olyan vállalkozásról van szó, amelyik a már létező sorozatok egyikében sem elhelyezhető munkákat tesz közzé. Ha így van, a bőség zavarának csak örülni lehet. A sorozat első darabja B. Lukács Ágnes: Magyarország népessége törvényhatóságok szerint az 1820-as években címen tulajdonképpen Ludovicus Nagy a korszakkal foglalkozó kutatók által eddig is használt munkájának első kötetét dolgozza fel, azaz a szorosabban vett Magyarország területére vonatkozó adatokat. A szerző Nagy adatait kiegészítette Lipszky János két évtizeddel korábban készült Repertórium locorum . . .-jából vett területi adatokkal, s az elemzés során egybevetette ezeket az adatokat a József-kori népszámlálással és az 1870. évi népszámlálással. Nem kívánjuk itt részletesen elemezni azokat a táblázatokat, amelyekbe foglalva közli B. Lukács a rendelkezésre álló adatsorokat. Csupán arra utalunk, hogy ezúttal sem sikerült (a rövid bevezetőben) végérvényesen feltárni azokat a forrásokat, amelyekből Nagy összeállította adatait, így tehát tulajdonképpen nem azonos típusú adatokat hasonlít össze a szerző, amikor népszámlálásokat vet egybe a „Notitiae"-vel. Ez a körülmény egyúttal némileg megkérdőjelezi azokat a számításokat is, amelyeket a népesség alakulásával összefüggésben végzett, hiszen nem azonos bázisról kapjuk az egyes adatokat. így azután a kis füzet felveti az egész modern történeti statisztikai kutatás alapkérdését: hogyan s milyen mértékig lehet egybevetni a statisztikai célból készült adatfelvételeket más jellegű, a történeti fejlődés során keletkezett forráscsoportokkal, s mennyire lehet építeni az ilyenféle összehasonlításokra. (Csupán apróbb szépséghiba, hogy az olvasónak magának kell kihüvelyeznie: L. Nagy munkájának feldolgozásáról van szó. Ezt a körülményt ugyanis a kötet alcímében jelezni kellett volna.)
