Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962) (Ism.: Föglein Gizella) 1068/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1069 számba, amelyek a természeti tényezőkkel és a mezőgazdasági termeléssel kölcsönhatásban önálló gazdaságtörténeti, illetve gazdaságpolitikai szakaszok létrejöttét eredményezték. A paraszti társadalomban a népi demokratikus korszak idején végbement átrétegződést követi nyomon Orbán Sándor. A szerző elemzi a földosztásnak a parasztság különböző rétegeire gyakorolt hatását, majd végigkíséri az ötvenes évek iparfejlesztését és parasztpolitikáját, végül az átrétegződés újabb nagy hullámát tanulmányozva arra a megállapításra jut, hogy a szocialista mezőgazdaság létrejötte a korábbi ellentmondásokat és feszültségeket nem csupán enyhítette, hanem azok felszámolását is biztosította, sőt, valójában új társadalmi viszonyokat teremtett falun. „Ilyképpen a parasztságnak nemcsak egy megkésett társadalmi beintegrálódásával van dolgunk - mutat rá a szerző -, hanem szemünk előtt zajlik le e társadalmi csoport elemeinek más-más alakzatú, de alapvetően a munkásosztályhoz hasonló, vagy éppen azzal azonos szocialista minőséggé való átalakulása is." A helytörténeti tanulmányoknak a kötetben való publikálása messzemenően indokolt. Hiszen az egyes regionális tényezők — a föld minősége, a birtokstruktúra megoszlása, a termesztett növényi kultúrák, a piactól való távolság, a népsűrűség, a lakosság nemzetiségi, foglalkozási összetétele, a mezőgazdasági népesség megoszlása, eltérő történelmi, politikai múltja, szerepe stb. - következtében a különböző tájegységek agrárfejlődése több szempontból is eltért az országos átlagtól. A kötetben megjelent - bár nem minden esetben egyenletes színvonalú - írások hű képet adnak a más-más vidéken végbement agrárátalakulás sajátosságairól, hozzájárulván ezzel az agrárpolitikai, illetve agrárgazdasági értelemben vett régió fogalmának tisztázásához. A földosztás kérdéseit több tájegység kapcsán is elemzik a tanulmányok. Molnár Pál és Szabó Ferenc írásaikban jól érzékeltetik, hogy a munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező Észak-Magyarországon, de még inkább az agrárszocialista mozgalmak bölcsőjében, a Viharsarokban a kevés felosztható föld, illetve a jogos igénylők magas száma közötti feszültségek a radikális és gyors földosztás irányába hatottak. A Dunántúlon, közelebbről a közép- és nagybirtok hazájában, Tolna megyében pedig a földigénylők passzivitása, továbbá a német nemzetiségi lakosság kitelepítése körüli bizonytalanság jelentősen hátráltatták azt - hangsúlyozza Kisasszondy Éva. Filep János tanulmányában azt húzza alá, hogy a földosztás eredményeinek megvédésére Szabolcs megyéből kiindult és országos méretűvé szélesedett „Földet vissza nem adunk!" mozgalom kibontakozásának a sikerét az újgazdák, valamint a munkásság egységes fellépése biztosította. Tanulságosak azok az írások is, amelyek a mezőgazdaság szocialista átszervezését vizsgálják az ország különböző vidékein. A tanulmányok feltárják azokat a helyi jellegzetességeket, amelyek nagymértékben befolyásolták a szövetkezeti mozgalmat. így Belényi Gyula arra a sajátos ellentmondásra világít rá, hogy a speciális növényi kultúrával s aránylag fejlett paraszti gazdasággal bíró Szegeden nehezen indult meg a szövetkezetek szervezése, másfelől pedig a mostohább adottságú helyeken, ahol a parasztok könnyebben léptek a szövetkezés útjára, milyen nehézségekkel járt a közös gazdaságok megerősítése. Dél-Dunántúl a viszonylag jó minőségű földjei ellenére is az ország egyik legkevésbé fejlett és ritkán lakott tájegysége volt, ahol az átszervezés idején (1959-1961) a termelőszövetkezeti mozgalmat - Tolna megye kivételével - úgyszólván a kezdeti szintről kellett megindítani — állapítja meg Benke József. A gyenge földjéről s a nagyszámú szegény parasztságáról ismert Szabolcs-Szatmár szövetkezeti átszervezésével Botár József tanulmánya foglalkozik. A termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti időszakában okozott hibák és torzulások kiküszöbölése, az egyszerűbb termelőszövetkezeti csoportok létrehozása, továbbá az iparfejlesztés nem csupán a szövetkezeti tagság jövedelmi viszonyait javították meg, de egyúttal lassították az elvándorlás ütemét é\ átalakították a megye népességi összetételét is. A helytörténeti írások sorát a Bakony vidéki Réde község 1945. évi agrárátalakulását, illetőleg annak előzményeit sokoldalúan végigkísérő történetszociográfiai jellegű településtörténeti tanulmány zárja. Külön is említést érdemel, hogy Pölöskei Ferenc a mezőgazdasági termelés és a paraszti életmód olyan fontos és jellegzetes vonásait villantja fel, amelyek többnyire még a helytörténeti munkákból is kimaradnak. Nemcsak tematikájában teszi gazdagabbá a kötetet Steinbach Antalnak az állami gazdaságokról szóló írása, de egyúttal arról is tájékoztat, hogy az ötvenes évek végétől országszerte fellendülő szövetkezeti mozgalomnak az egyre inkább megerősödő állami gazdaságok már jelentős segítséget tudtak nyújtani.
