Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962) (Ism.: Föglein Gizella) 1068/V

1068 TÖRTÉNETI IRODALOM 1068 gyát. Túlzás lenne Churchill politikáját úgy értelmezni, mintha ő 1945-ben közvetlenül egy háború kirobbantására törekedett volna. Az angol politikus sokkal realistább volt ennél, semhogy ennek lehe­tőségét valószínűnek tartotta volna, vagy akár csak kívánta volna. Az azonban biztos, hogy az erő pozí­cióját szerette volna a Szovjetunióval szemben elérni, és ebben az összefüggésben a többmillió német hadifoglyot és ezeknek esetleges felhasználását mint zsarolási eszközt nem zárta ki. A könyv utolsó fejezete elsősorban azt mutatja meg, hogy müyen szerepet játszottak a német hadifoglyok az angol politikában 1945 második felében, az ezzel kapcsolatos szovjet-angol vitákat, különösen amiatt, hogy ezen német hadifoglyoknak egy részét hosszú ideig zárt kötelékekben tartották együtt, és nem osz­latták fel. Ez a kérdés az, amelyben a szerző érdemleges új anyagot is tud adni. A Németország teljes lefegyverzése körüli csatározások már csak az utórezgései voltak ennek a vitának, 1947-re azonban jó­részt ez is véget ért. A régi német hadsereget és a régi Németországot ténylegesen lefegyverezték és megszüntették. Más kérdés, hogy 1947-től éppen a hidegháború kiéleződése miatt újból megjelent a gondolat, Németország, illetve Németország egy részének a nyugati szövetségi rendszerbe való bevo­nására, a Szovjetunió elleni esetleges felhasználására vonatkozóan. Ez azonban már egy új problémához vezet át, és erre az időre már világosan kiderült, hogy a hidegháborúban - mely ekkorra már teljesebb méreteket kezdett ölteni — nem Angliáé a vezető szerep. Ránki György AGRÁRPOLITIKA ÉS AGRÁRÁTALAKULÁS MAGYARORSZÁGON (1944-1962) SZERKESZTETTE: BALOGH SÁNDOR ÉS PÖLÖSKEI FERENC Akadémiai Kiadó, 1979. 240 1. A magyar népi demokrácia agrártörténeti irodalmát újabb színfolttal gazdagítja az Akadémiai Kiadó gondozásában napvilágot látott tanulmánygyűjtemény. A kötet - elsőként az agrártémát feldolgozó munkák közül - időben és térben egyaránt tág határokat ível át. A tanulmányok a népi demokratikus hatalom megszületésétől kezdve a szocializmus alapjai lerakásáig terjedően nemcsak országos szinten vizsgálják az agrárfejlődés egyes kérdéseit, hanem regionális, helytörténeti vonatkozásokban is. A tanulmányok bőséges, eddig jórészt ismeretlen forrás­anyagra támaszkodnak. Fővárosi és megyei levéltári anyagok, pártdokumentumok, népszámlálási adatok, parlamenti naplók mellett szóbeli forrásanyag felhasználásával is találkozunk. A sok tekintet­ben hézagpótló műnek a legfrissebb tudományos eredményeket publikáló tanulmányai nemcsak tovább bővítik és differenciálják agrártörténeti ismereteinket, hanem egyben új összefüggésekre is rávilágíta­nak. Az országos tematikájú írások közül a párt agrárpolitikájával foglalkozó tanulmány az egész népi demokratikus korszakot átfogja. Nemzetközi és belpolitikai keretekbe ágyazva a párt elvi meg­állapításait és gyakorlati lépéseit taglalva elemzi Simon Péter azokat a kulcsfontosságú állomásokat — nem hallgatva el a fejlődést akadályozó, sőt visszavető kitérőket sem -, amelyek hosszú és bonyolult folyamat eredményeként végül is megteremtették a szocialista termelési viszonyok létrejöttének a feltételeit a mezőgazdaságban. A felszabadulás utáni agrártörténet eddig lényegében homályban maradt területével, az ellen­zéki pártok, illetve csoportok agrárpolitikájával foglalkozik Izsák Lajos tanulmánya. Behatóan elemzi a szerző a koalíción kívüli pártoknak, így többek között a Keresztény Demokrata Néppártnak, a Polgári Demokrata Pártnak, a Demokrata Néppártnak, a Magyar Függetlenségi Pártnak stb. az agrárpolitikai el­képzeléseit, a nagybirtokrendszerhez való viszonyát és az 1945. évi földreform jobboldali felülvizsgá­latára irányuló törekvéseit. Tíz év (1945 — 1955) mezőgazdasági termelését és annak történeti jellegű, hatalmi-politikai befolyásoló tényezőit vizsgálja Szakács Sándor. A szerző mindenekelőtt az állami beavatkozásnak a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepét és módjait - munkaerő, igaerő, eszközök felhasználásá­nak szabályozása; termelési struktúra irányítása; beszolgáltatás; ár-, adó-, hitelpolitika stb. - veszi

Next

/
Oldalképek
Tartalom